Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

Az általánosabb és ismertebb dolog az aratósztrájk. Sokan azt tartják, hogy komolyabb mint a cselédsztrájk, mert a munka sürgősebb. Én azt tartom, hogy az aratósztrájk nem olyan aggasztó, egyrészt, mert modern törvény intézkedik róla, másrészt, mert az aratómunka nem igényel annyi szakértelmet, mint a cselédmunka. A búzát ruthén is úgy vágja, mint a horvát, de a dunántúli ökröt nem tudja elhajtani a székely béres. Meg aztán az aratásra ott vannak az állami tartalékmunkások. Nézzük tehát először az aratósztrájkot. Ha egy pusztán kiüt a sztrájk, a gazda befogat és bemegy a főszolgabíróhoz. Mit tehet a főszolgabíró? Kivezetteti a munkásokat a munkahelyre, megkísérli az egyeztetést, ha ez nem sikerül, megbünteti a munkásokat, mondjuk 30 napi elzárással. Ha jónak látja, azonnal le is tartóztathatja őket fellebbezés dacára is, de ez már nem kötelessége és sok helyen csak a veszélyesebb emberekkel tették meg ezt. Az elzárás, ha rögtön végre lesz hajtva, illetve megkezdve, rendesen célra vezet, a munkások, csakhogy szabaduljanak, munkára jelentkeznek. De ennek árnyoldala is van: a büntetés komolyságának rovására megy. Azért sok főszolgabíró, ha teljesíti a munkaadó azon kérését, hogy a munkások rögtön le legyenek csukva, nem igen hajlandó őket aztán másnap kiereszteni, mert így csak ijesztgetésnek tartják az egészet. Azután igen nagy baj az, hogy általános sztrájk esetén nincs elég börtön, tehát ha a hatóságok teljes eréllyel állnak is a munkaadók oldalán, legjobb akarattal sem tudják a büntetéseket végrehajtani rögtön, hanem csak részletekben, a mi már kevésbé hatásos. Tavaly e bajon u. n. szükség börtönök által segítettek, vagyis magtárakban, stb. zárták el az embereket, de ennek is sok hátránya van, a legfontosabb az, hogy a foglyokat őriztetni kell, ami egyrészt sok csendőrt köt le akkor, mikor rájuk legnagyobb szükség, másrészt nem is helyes, mert közigazgatási fogházhoz fogolyőrizet nem dukál. Mit tegyünk tehát? Először is csináljunk olyan szerződést, hogy a munkásoknak érdekük legyen azt megtartani. Ha mégis megszegik, a gazda is szegje meg, vagyis ha nincs munka, nincs munkadíj. A munkát végeztessük el másokkal s azoké lesz a haszon is. A helyettes munkások biztonságáról könnyű szerrel fog a hatóság gondoskodni, mint a hogy tavaly is tette. A sztrájkolok kukoricáját is teljes joggal visszatarthatjuk. A munkahelyre való kivezettetés ritkán jár eredménnyel. De a megbüntetést igenis kívánjuk, de azután ne folyamodjunk elengedésért, hadd üljenek az atyafiak télen is 30—60 napot, majd nem lesz kedvük jövő nyáron sztrájkolni. — A másik sokkal keményebb dió a cselédsztrájk. A cselédtörvény intézkedései erre egyáltalán elégtelenek. A hatóság megbüntetheti a sztrájkolókat pénzbüntetéssel, de ez ellen „birtokon belül" fellebbezhetnek. Ha a munkaadó nem tud az embereivel kiegyezni, de helyettesítésükről úgy a hogy ideiglenesen tud gondoskodni, leghelyesebb, ha elbocsátja rögtön a sztrájkolókat. De ne tegye ezt az engedelmesség megtagadása alapján, mert a cselédtörvény erre nézve nagyon furcsán rendelkezik, hanem bocsássa el őket a cselédtörvény 52. § I. f. pontja értelmében, mert a munkabeszüntetéssel vagyonában készakarva kárt tesznek. Ez esetben jogos az álláspontja, s a cselédek hiába fognak ellene pereskedni. Hogy miért nem célszerű engedelmesség megtagadása címén eszközölni az elbocsátást, itt nem akarom kifejteni, mert e lapot nemcsak a munkaadók olvassák! Tessék a törvényt tanulmányozni, s elfogadják tanácsomat.