Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A TÁRSADALMI ELLENTÉTEK ELMÉLYÜLÉSÉNEK KORA - Tolna megye 1901—1918 között

Az elbocsátással egyidejűleg jelentsük fel a sztrájkolókat a főszolgabírónak, kérjük a megbüntetésüket. A pénzbüntetés biztosítására a főszolgabíró jogosítva van a család marháit lefoglalni, ami igen hatásos intézkedés szokott lenni. Végül adjunk az elbocsátott cselédeknek záros határidőt a kiköltözködésre, s ennek leteltével máshonnan fogadott szekerek és napszámosok segélyével rakassuk ki a holmijukat a pusztán kívül levő üres térre. A kirakó emberek biztonságáról a hatóság gondoskodni fog, de nagy tévedés azt hinni, hogy a kihordást a hatóság fogja végeztetni, vagy éppen azt gondolni, hogy talán a katonaság fogja kihordani a bútorokat. Más puszta vagy község területére természetesen nem lehet a cselédeket kihordani, mert az ellen azok (t. i. a községek, puszták) tiltakoznának. Igen fontos dolog, hogy mihelyt a sztrájk készülődését észrevesszük, igyekezzünk néhány, amúgy is megbízhatónak ismert cselédet bármi áldozatok árán is rábírni, hogy a sztrájkban ne vegyenek részt. Ennek nemcsak praktikus haszna lesz, de rendkívül morális hatással is fog bírni a többiekre. Ezeket fel kell világosítani, hogy mindenféle bántódás ellen a hatóság biztosítani fogja őket, gondoskodnunk kell, hogy ez meg is történjék, legrosszabb esetben a gazda a sztrájk napjaiban házába fogadhatja őket, feltéve, hogy nincs családjuk, de a családosokat is könnyen megőrizheti a csendőrség, melyet idejében kérünk a hatóságtól. A hatóságnak pedig kötelességük idejében gondoskodni kellő számú karhatalomról, s annak megfelelő elosztásáról. Ahol ez tavaly megtörtént, ott nem terjedt annyira a baj, mert sikerült az izgató bandák kóborlását meggátolni. A hatósági intézkedés megkönnyítése és gyorsítása végett egyes vidékeken a gazdák felváltva lovas küldöncöket és fogatokat bocsátottak a hatóság rendelkezésére a saját érdekükben. Körülbelül ezeket akartam elmondani. —• A gazdák igyekezzenek méltányossággal elejét venni a sztrájknak, mi ha nem sikerül, igenis kérjék az államhatalom támogatását, de ne gondolják, hogy az mindenható. De ha annak tartják is, gondoljanak arra a mondásra, melynek nagyon mély értelme van, ha megértjük: „Segíts magadon, akkor az Isten is megsegít!" Sápadt arccal mondogatják a gazdák: „A munkások szervezkednek!" Hadd szervezkedjenek! Mutassuk meg, hogy a szervezkedett tőke, kellő inteligenciával párosulva, a tőke oltalma alatt nem ijed meg a félrevezetett, bár szervezett tömegtől. Szervezkedjenek a gazdák is, tartsanak minden járási székhelyen Szentgyörgy napján értekezletet, hogy egyöntetűen járhassanak el. S ha valaki azt indítványozná, hozassanak közös költségen csak 100 tartalékmunkást a járási központba, s kérjenek védelmükre katonaságot, ne hurrogassák le szűkmarkúságból, gondolják meg, hogy ha ez Péter és Pálra történik, talán elejét veszik annak, hogy pár napra rá minden arató leteszi a kaszát! FORRÁS: Tolnavármegye 1906. április 8. 2. old. (A mezőgazdasági bérharc)