Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900

elkobzásával kipuhatolnom, hogy a jelzett felhívást Uzd-Borjád községben a hegyben tartózkodó hegyi pásztor által lett Sár szt-lőrinczre, és innét Nagy-Szé­kelybe behozva. A nyert adatok alapján a nyomozást Uzdborjád községben tovább folytatva sikerült kiderítenem, hogy azon egyén neve, ki ama felhívást ter­jesztette, Jankovics György uzborjádi hegypásztor, ki is a nyomtatványokat közvetlenül Budapestről hozta még vagy három héttel ezelőtt. Azonban Jan­kovics György kihallgatása a kellő eredményre nem vezetett, amennyiben nem tudta, avagy nem akarta megmondani azon egyének nevét, kik a felhívások terjesztésével megbízták, és csak annyit nyilatkoztatott ki, hogy őneki a kér­déses felhívásokat Budapesten, egy a kerepesi úton levő korcsmában adták előtte ismeretlen urak. Állítása szerint, minek ellenkezőjét bebizonyítanom ugyancsak nem sikerült, ő általa csak 5 drb lett járásom területére behozva, s ha ezen állítását mint valószínűt elfogadjuk, úgy a nyomozás eredménye kielégíthetőnek látszik, mert ezen 5 példány közül 4 példány elkoboztatott, és csak még esetleg egy példány forog közkézen, mely 1 példány elkobzása iránt is általam a kellő intézkedések megtétettek. Van szerencsém továbbá jelenteni, hogy Jankovics György a fentebb említett felhívásokon kívül még az ezen jelentésemhez mellékelve levő alá­írási íveket is hozott, azonban az elkobzott 1. példányon kívül a többi hollétét ez ideig még nem sikerült kipuhatolnom, mert a nyomozás megejtésekor azon egyének, kiknek Jankovics azokat átadta, hazulról távol voltak, azonban a kellő intézkedéseket arra nézve is megtettem, hogy a többi aláírási ívek hol­léte is kipuhatoltatván elkoboztassanak, és hozzám azonnal beterjesztessenek. Végül midőn azon jelentést vagyok bátor tenni, hogy előttem valószí­nűnek látszik azon körülmény, hogy a járásom területére Jankovics György által behozott példányok mind elkoboztattak, s hogy nem nagy mennyiségben lett általa behozva, mert a megejtett házkutatás alkalmával nála már egy pél­dány sem találtatott, — egyben azt is jelentem, hogy miután a megejtett nyo­mozás szálai szerint Sár szt-lőrinczről még egy példány, és tán az utolsó, Kis­székelybe vitetett volna be, Kis-székely község jegyzőjét is felhívtam, hogy az esetleg oda átvitt felhívás példánynak hollétét tapintatosan nyomozván, feltalálás esetén kobozza el, és hozzám azonnal körülményes jelentés kíséreté­ben terjessze be. Nagy István szolgabíró FORRÁS: TmL. Alispáni iratok 437/1895. Tisztázat MEGJEGYZÉS: Az alispán 1895. február 7-én kelt 2707. sz. bizalmas iratban utasítja a főszolga­bírókat, bogy a másolatban megküldött belügyminiszteri rendeletnek megfelelően a „Magyar­ország jogtalan népéhez" című röpirat terjesztését akadályozzák meg. Ennek érdekében a meg­figyelő munkába vonják be a községi jegyzőket, körjegyzőket is. A röpirat megjelentetése esetén a nyomozást azonnal indítsák meg, a lefoglalt példányokat pedig az alispánhoz juttassák el je­lentés kíséretében.

Next

/
Thumbnails
Contents