Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)

A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900

A TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY CIKKE A FADDI SZOCIÁLDEMOKRATA SZERVEZKEDÉSRŐL A fővárosi szocziális párt emberei a mi megyénkben is megkezdették veszedelmes aknamunkájukat, hogy a hiszékeny földmíves népet megtévesszék és a legnagyobb veszélybe kergessék. — A tudatlan nép között mindig akadnak olyanok, akik az ámító agitátoroknak hisznek s ezáltal megvetik azt a tisztességes munkát, mely után eddig önmaguk és családjaik részére megtudták keresni a mindennapi kenyeret. Ujabban följelentés folytán az éber csendőrség Faddon fedezett fel szocziális bandát, melynek tagjai Molnár Sándor, Pálinkás János, Beda Mátyás és Beda András földmívesek, kik a szocziális eszméknek 251 embert nyertek meg, kikkel egy ívet Írattak alá, melyben különféle Ígéreteket tettek. FORRÁS: Tolnamegyei Közlöny, Szegzárd, 1895. marczius 24. 6. oldal. (Szaporodnak a szoczialisták megyénkben) MEGJEGYZÉS: Egy héttel később az újság újabb szervezkedésről számolt be olvasóinak. Idézzük. Nemrég megírtuk, hogy Tolnavármegye több községében lelketlen izgatók lázítják a munkás népet a fennálló rend ellen. Különösen D.szt.Györgyön, Szakályban íveket írattak alá, melyeken az aláírók kötelezik magukat, hogy sem napszámba nem járnak, sem földet vagy munkát felibe nem vesznek ki, szóval megindították az agrár sociálizmust. A hatóság azonban iiiit kapott erről, s az izgatók ellen a hivatalos eljárást megindította. FORRÁS: Tolnavármegye, Szegzárd, 1895. március 31, 4. oldal (Szocialisztikus mozgalom Tolnavármegyében). VII/80 1895. március 29. WOSINSZKY MÓR JAVASLATA ÉS A NEMZETGYŰLÉS HATÁROZATA A MEGYEI MÜZEUM ALAPÍTÁSÁRÓL Bemutattatott Wosinszky Mór vármegyebizottsági tag, szegszárdi esperes-plébánosnak a vármegye közönségéhez intézett következő előterjesztése: „Tekintetes törvényhatósági Bizottság! Tolna vármegye követésre méltó szép példával járt elől, midőn múltjának emlékei iránt lelkesedve a vármegye történetének megírását határozta el. E nagyszabású munkában irás- és képekben oly nagy történelmi kincs gyűjtetett egybe, a minővel az ország egy vármegyéje sem rendelkezik. Ha ez a műkincs most mind együtt volna, akkor az ország leggazdagabb provinczialis Museumával bírnánk. De megyei Museum hiányában e megbecsülhetetlen kincs ezerfelé forgácsolódott. Fél munkát végez csak a vármegye, történetének megírásával, ha okulva az eddigi mulasztás okozta veszteségen legalább a jövőben nem óvja meg egy vármegyei Museum alakításával emlékeit. A magyar nemzet ezredéves múltja emlékének méltó megünneplésére nemes versenyre keltek az országban testületek ép úgy mint egyesek. E nemes versenyben nem csekély részt kért magának Tolna vármegye is. A szegzárdi fő-