Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve II. (Szekszárd, 1983)
A DUALIZMUS ELSŐ ÉVTIZEDEI - Tolna megye a kiegyezéstől a századfordulóig 1867—1900
Meg van bíz socialistico-communisticus irányú szövetkezetekhez az alkalmas anyag a népben nálunk is, még pedig veszedelmesebb formában, mint külföldön, mert míg más államokban az ipar különben is változékony elvű napszámosai képviselik a socialismust, addig nálunk, hiányozván itt az iparos osztály, a mezei munkásoknál kezd terjedni a socialismus; már pedig sokkal veszedelmesebb, ha valamely természeténél és jelleménél fogva conservativnak tartott osztály érez magában kedvet a társadalmi rend megbontására, mint ha oly osztály elégedetlenkedik, mely jelleménél és hozzáférhetőségénél fogva kevésbé conservativ. Azért az országos gazdasági egyesület nagyon jól fogja fel a helyzetet, midőn a szegénységet a mezei munkásoknál keresi fel s a kisbirtoknak tőke elleni védelme által és a mezei munkások helyzetének javítást által törekszik elejét venni a veszélynek. Annál szomorúbb aztán, ha azt tapasztaljuk, hogy míg a fővárosban a munkásosztály helyzetének javításán tanakodnak aristokratáink, addig a vidéken néha épen legconservativebb főuraink nevében, jóllehet talán az ő tudtuk nélkül, történnek olyan dolgok, melyek a törvény iránti tiszteletlenségre, a nép vallásosságának elfojtására, a jobblétnek örvendő osztályok gyűlöletére, a nép sanyargatására elkeserítésére vezetnek s a népet a socialistico-communisticus elvek befogadására előkészítik. Ilyen dolognak tekintem és a cselédekkel való vasárnapi dolgoztatást és általában az olyan botrányokat, melyek a nép vallásos érzületét sértik. Ilyen két botránynak volt színhelye april 22-én Kurd községe: ezeket óhajtanám a közönség tudomására hozni a tisztelt szerkesztő úr becses engedelmével. Ha egy új magyar, kinek szombaton van vasárnapja, de aki azért szombaton is, vasárnap is dolgoztat cselédeivel, idegen községbe küldi keresztény béreseit dolgozni, hát a nép ezen is megbotránkozik, jóllehet azonnal hozzá teszi „nem csoda, mert zsidó az uraságjuk". Megbotránkozik pedig nemcsak azért, hogy idegen béresek az ő vasárnapi munkajok által a község vallásos érzületét sértik, hanem megbotránkozik azon is, hogy ama béreseknek egy heti munka után még egy nap sem adatik, a melyen megnyugodhassanak és vallásból vigaszt meríthessenek a szegénység és terhes munka elviselésére. Sokkal nagyobb azonban a botrány, ha mint a nép közül megjegyzek, egy gróf Apponyi Sándornak 16—18 négyes fogatú szekere hord egész vasárnapon gabonát Lengyelről Kurdra, és 16—18 béres sérti az ő durrogatásával, kiabálásával és czifra nemzeti bűnével a templomba menők vallásos érzületét és az istentiszteleten megjelenők áhítatát. Mint hallottuk a nemes gróf jelenleg nem tartózkodik lengyeli kastélyában, tehát tudomása nem is lehet a dologról: ámde annál inkább kellene óvakodni ilyenektől az igazgatóságnak, szem előtt tartva a törvényt, mely hiányosan ugyan, de mégis tiltja a vasárnapi munkát, vagy szem előtt tartva a méltóságos grófi család vallásosságát. A dolog így történt. A kurd községe alatt kanyarodó Kaposcsatornán az előtt is ritkán, mióta pedig vaspálya épült, vele párhuzamosan, még ritkábban történik teherszállítás vontató haj ócskákon. Folyó év april 20-án azonban mégis megérkezett két kis vontató hajócska, hogy a kurdi hídnál megrakodva gabonát szállítsanak. A Lengyelről várt gabona azonban sem pénteken, sem szombaton nem érkezett meg, hanem épen vasárnap hordták a felhalmozott szekerek a gabonát Kurdra. Nyolcz óra felé kezdtek a szekerek jönni és ekkor már kezdetét vette a béreseknél hajtásközben, azután meg a lerakodásközben elmaradhatatlan lárma és durrogatás és tartott az istentisztelet alatt folyton.