Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

az ország bírajának, és az királyi hercegnek, mind prímásnak az váci katedrális templomban tudtam szolgálatot tenni (amelyért elől hívattatván meg is dicsértettem) s így mért nem tudnék én egy mezővárosi bírónak és plébános úrnak becsületes szolgálatot tenni. Ezek után feleié a bíró: Kend csak azokban az egynéhány szűcsökben és vargákban bízik, de azok is mind pálcám alatt vágynak, mert vágynak az városnak kisbírái, ha azok nem, vágynak az M. uraságnak hajdúi, ha azok nem, vágynak a Tettes Nemes Vármegyének katonái, ha azok nem parancsolnak, vagyon Tolnán egy divisio katonaság, amely többes számmal lévén, megfogják őket rettenteni. Az illen nagy felfuvalkodó rettenetes beszédek nem egy mezőváros bírájátul, hanem meg más felett renden lévő uraságoktul is ritkán hallatódnak. Ezen beszédek után Jäger bíró magához térvén, kezdé (szép, édesdedebb szókkal) az mestert kérleni: édes Méhesim, csak a sátoros ünnepeket tegye meg, muzsika szóval, ezek után elcammogott. Ezen történtek után Méhesi orgonista gondolkodván, hogy már ezen pörlekedések és viszálykodások előtt főtisztelendő plébános úr háromszor (hogy egy becsületes requiemet sem tud elvégezni) fölmondotta volna szolgálat ját, ez alatt a már többször megnevezett orgonistánk becsületérül. szolgálat járul és élelminek illen drága időben való táplálásárul gondolkodván, hagyván a kórushoz és orgonához tartozandó kulcsokat, főtisztelendő plébános úrnak asztalára tévén, szolgálat járul lemondott, hogy illen villongások és viszontagságok közt többé nem akar szolgálni, legfőképpen ártatlanul a birótul rajta elkövetett illetlenségért. Utána dobá ugyan a főtisztelendő plébános úr a kulcsokat, de ő ott hagyá, ezen történet után az uradalombéli fiskális úrhoz vitték az kulcsokat, aki is magát közbenvetvén, és a mesterünket szép szóval arra vevé. hogy az kulcsokat által vette: oly feltétellel monda az mesterünk veszem ám által Tettes Uram, hogy ha ezen város bírá játul többszöri rajtam elkövetett illentlenségének és megsértésének mentől előbb vége lészen. Bíró Jäger János, avagy más város bírája, akárki légyen az, semmiféle embert város szolgalatjában maga hatalmával fel nem vehetett, s el nem küldhetett, esküdtek, s hatvan személek,

1 úgy leginkább a város közönséges lakosai hírek nélkül. Mert a bíró magában csak egy ember, tehát egy embernek mind polgári bírónak a törvénye nem állhat meg az illen közönséget illető dolgokban, melyet úgy gondolnánk, hogy a felsőbb törvények sem engedik meg egy mezőváros bírájának minden ok nélkül alkalmatos mestert elküldhetni az egész városi közönség akaratja ellen. Ezek után Jäger bírónak elkövetet sok nyughatatlanságai miatt, melyeket különös intézett szándékkal véghez is vitt, meg több rendetlen koholásai is mi magyarok ellen voltának, melyeket még 1792-ik esztendőben 29-ik augusztusban a Felséges Királyi herceghez az anyaszentegyháznak régi szokásai ellen több németséggel együtt (akik közé maga is számláltatott, a mostani bíránk) instanciát adtak, amely sub A. világosan kitetszik. Hogy pedig a bíránk köztünk illen zavarodást és rendetlenséget tesz, gondolnánk, hogy nem emlékezik nemzetes Légrádi Imre tiszttartó úr alatt tartott tettes törvényszékrül, amelyben végképpen elvégződött, hogy illen zenebona és zűrzavar szerző, mint Jäger János bíránk több város kárával elkövetett költség tételiért, mellette az M. Uraság tiszturaival való uj húzásért Bécsben és Budára tett sok haszontalan utazásaiért még bírói kandidációban se tétetődjék, amely úgy gondolnánk, hogy a Méltóságos Uraságnál inprotuentalva is vagyon, s akkor ugyan mind bírónak mégis hagyatott, hogy a városunknál inprotuentáltassa, ha nem az vagyon-e vagy nem bizonyosan, nem tudjuk, azért te-