Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

tett területeket kifosztotta. Ezt az embert az bátorította fel, hogy a király több éve távol volt. A király ugyanis ezekben az években az említett konstanzi zsi­naton az ellen az eretnekség ellen küzdött, amelyről már szó volt, és a Római Bi­rodalom szent koronájának elnyeréséért tevékenykedett. így hát az országban lé­vő nagytekintélyű férfiak, akiknek gondjaira bízta ezt a király, a lázadás hírétől nyugtalanul Garai János, Maróti János, Monoszlói Csupor Pál bánokat és sok más derék férfiút egy hadsereg élére állítottak. Az elég nagy magyar haderőt Bosnyákországba, a herceg ellen küldték. Az pedig, mind a saját, mind a foga­dott sereggel megerősödve, a csatamezőn szembeszállt velük. Felállottak tehát a zászlóaljak és a mindkét részről nagy zajjal, harsogó kürtök hangja mellett mindkét fél a másik vesztét szomjazva szállt harcba. Vi­téz karokkal, teljes erővel folyt a harc. Hatalmas volt a csatazaj, lándzsák törtek ketté, a kettétört lándzsák nyomán sokan leestek lovukról; mindkét fél részéről hol itt, hol ott hullottak a holttestek. Dehát ki tudott volna felülkerekedni a bosnyákok fortélyán? Mivel a magyar haderő ebben a csatában azok erején felülkerekedni látszott, erre azok, akik a bosnyákok közül a hegyek csúcsaira lettek állítva, ravaszul így kiabáltak : „menekülnek a magyarok". Ez a kiáltás a magyarok között nagy zavart keltett és íme, noha a csatában férfiasan helytálltak, mégis e hír hallatára azt hitték, hogy egy részük menekülésre adta magát, odahagyták a csatamezőt és elmene­kültek. Ezáltal az ellenségnek részint nagy mészárlásra, részint egyszersmind nagy zsákmányszerzésre nyújtottak alkalmat. Vezéreik, akik maguk nem is vol­tak ilyen vereséghez szokva, a többiekkel együtt fogságba estek, vagy elestek. Garai János például fogságba esett és súlyos bilincseiből számtalan fog­ságban töltött nap után szabadult. Hatalmas bilincseit, amit ráraktak, a bátai mo­nostorban hagyta Urunk és Megváltónk legszentebb vérének dicsőségére örök emlékül a fogságban tett fogadalmának beváltásaként. Maróti János pedig szabadulásáért hatalmas összeget kitevő aranyat adott az ellenségnek. És mit mondjunk Csupor Pál bánról? Róla, akit nyers te­hénbőrbe varratott, és így vetett véget további életének a herceg. Ennek az a magyarázata, hogy a herceget, Hervoját midőn hűtlensége előtt a király iránti engedelmessége és kötelezettsége miatt a királyi udvarban tartózkodott, életmód­ja, valamint szokásai miatt durva embernek tartották, Pál bán pedig csúfot űz­ve belőle, hacsak elébe került, nevetésbe csapott át és tehénbőgéssel üdvözölte, ezáltal méltóságát megcsúfolta. Hervoja herceg tehát, miután Pál bánt az emlí­tett tehénbőr ruhával megtisztelte, így szólt: „Te, aki emberi alakodban tehén­bőgést hallattál, használd ezután annak bőrét és hangját is." FORRÁS: Iohannes Thuróczy, Chronica Hungarorum. Augsburg. 1488. IV. 16. MEGJEGYZÉS: Bosznia, mint a többi magyar koronához tartozó délszláv vazallus állam, nehéz helyzetben volt. Részint a törökök támadásának volt kitéve, részint pedig a magyar királytól való függetlenségének megvédéséért harcolt, örökös belső hatalmi harc dúlt Bosznián belül. Hol a törökkel és Velencével fogott össze a magyar király ellen, hol a magyar királyt segítette a török ellen. A török birodalmat 1412—1413-ban pillanatnyilag meggyengítette a belső hatalmi harc, ez megmozgatta Boszniát és a többi, szintén vazallus délszláv fejedelemséget. A törökök belső küz­delmeik lezajlása után, a szerbek ellen támadtak. Megvédésükre Zsigmond király Sandalj vajdát küldte. Mialatt azonban Sandalj a szerbek segítségére sietett, Hervoja, Bosznia ura megtámadta Sandalj országát. Hervoját Zsigmond király kegyelme helyezte Bosznia élére, miközben királya, II. Tvartkó, a fogságában volt. Hervoját orvtámadásáért megfosztották magyarországi birtokaitól, spalatói hercegi címétől, sőt ismét kijátszották ellene II. Tvartkót. Hervoja a törökökben talált szövetségesre. Magyarország nem hagyhatta, hogy Bosznia és a többi határán lévő kis délszláv fejedelemség a töröké legyen, ezért hadjáratot indítottak Hervoja ellen, aki török segélycsapatok­kal vereséget mért a délvidéki bánok seregére. A bátai templomban történt csodáról ekkor hallunk először. Híre már elég nagy lehetett, hi­szen Garai ezért fogadta meg, hogy ha megszabadul, elzarándokol Bátára. 5 Évszázadokon át 65

Next

/
Thumbnails
Contents