Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

1418—1424. AZ OZORAI FERENCES KOLOSTOR RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA ... A hatszög három oldalával záródó, három boltszakaszos szentélyű templom a kolostorépület északi oldalán helyezkedett el. A szentélyt az ásatás idején két egymásra merőleges kutatóárokkal vágtuk át, teljesen kibontottuk a szentélyzáródást, s a szentély és hajó déli találkozási pontját, valamint egy kriptát a szentélyben. így pontos képet kaphattunk a szentély teljes kiterjedéséről, s a hajó szélességéről. A támpillérekkel megerősített templom feltárt falai szabálytalan, tört kövekből épültek. A belsőben a feltárás során talált vastag téglatörmelék azonban arra vallott, hogy a falak felsőbb szakaszainak építőanyaga tégla lehetett, mint ahogy téglából készült a templomtól délre húzódó teljes kolostorépület is. A szentély tört köves falalapozása a megtalált külső szint maradványai alatt 2 m mélységben ért véget. A szint fölött — kis szakaszon — megtaláltuk a felmenő falak maradványait is. A szentély, hajó és toronyalja belsejében a szintet lapjával egymás mellé rakott építőtéglákkal burkolták. A szentélyben ebből a szintből ívesen rakott téglák emelkedtek ki, melyekről kiderült, hogy kripta boltozatához tartoztak, A templom pusztulásából származó törmelékkel (téglák és kőből faragott bordák töredékei) megtelt kripta középmagasságában két csontváz feküdt, melyekről a kutatás során bebizonyosodott, hogy a kriptában érte őket a templom pusztulása. Eredetileg a kriptába temetett csontváznak a nyomára nem bukkantunk. A kripta — a felhasznált építőanyag tanúsága szerint — a templomnál később épült. A szentély és a hajó csatlakozási pontjánál nyitott nagyobb szelvényben feltártuk a déli hajófal indulását, s ezzel megállapíthattuk a hajó szélességét, a diadalív alapozását, a szentélylépcső kezdetét, a hajó keleti sarkában lévő oltáralapozást, valamint a torony falának ide csatlakozó szakaszát. Az ugyancsak széles kőfallal alapozott torony ugyanis — ferences szokás szerint — a szentély kolostor felőli oldalán, a hajó és szentély találkozási pontjában ült. Délnyugati sarkát támpilérrel erősítették meg, délkeleti sarkát nem tártuk fel. A torony nyugati és a templom déli fala által alkotott sarokban lévő helyiséget négyszögű (18x18x3,5 cm) padlótéglákkal borították. A torony déli falához csatlakozott a kolostor keleti zárófala. A torony melletti szakaszon valószínűleg nagy, osztatlan terű helyiség húzódott, melytől délre vastag, többsoros téglaszint és lépcsőalapozás maradványai kerültek elő. A lépcsőalapozáson kívül az itt talált falak vastagsága is arról tanúskodik, hogy a rendháznak a templom felőli szakasza lehetett emeletes (70 cm vastag falak), míg a délebbre előkerült helyiségek 40 cm vastag válaszfalai emelet hordására nem voltak alkalmasak. A lépcsőalapozás s a vele egykorú vastagabb falak egyébként nem tartoznak a kolostor első építési periódusához. A lépcsőalapozáshoz tartozó vastag szintet elbontva ugyanis korábbi, félkörös, vakolás nyomait viselő fal és hozzá tartozó padlószint nyomaira bukkantunk. Ugyanitt még két. ugyancsak korábbi építkezéshez tartozó keskenyebb fal, illetve falsarok maradványa került elő, ezek összefüggéseinek tisztázására azonban nem volt lehetőségünk.