Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

1/17 1223. FELJEGYZÉS A SZEKSZÁRDI APÁTSÁG KINCSTÁRÁBA TÖRTÉNT BETÖRÉSRŐL Mivel Tábor fia Gergely, néhai Ugrin úr kalocsai érsek színe előtt (akit András király jelölt ki bírónak a szekszárdi apát és az említett Gergely közötti perben) bevallotta, hogy ő maga, társaival együtt az éjszaka csendjében feltörték a szekszárdi egyház kincstárának ablakát és onnan 274 márka értékben kereszteket, kelyheket, valamint más értékeket vitt el, ráadásul nincs pénze sem, amiből megtéríthetné azok árát, ezért az említett András király, Gergely Ipoltlaka nevű birtokát a rajta lévő 30 teleknyi szabaddal és négy teleknyi szolgával, valamint minden hasznával együtt, az említett szekszárdi egyháznak adományozta örökre. FORRÁS: Magyar Országos Levéltár, DL 76567. MEGJEGYZÉS: Nagymartom Pál országbíró előtt a szekszárdi apát pert indított monostora Ipoltlaka birtokáért Becsei Töttö^ és Vesszős ellen 1338-ban. Benedek szekszárdi apát igazának védelmére bemutatta II. András király 1223-ban kelt oklevelét, amelynek itt is közölt tartalmi kivonatát az országbíró ítéletlevelébe beleszőtte ítélete indoklásául. A bíró, Ugrin kalocsai érsek II. András király megbízásából döntött az ügyben, mint ahogy II. András idejében többször kaptak ilyen megbízatást a főpapok a királytól. A megbízott bíró döntését a király szentesítette, vagyis az abban ítélteket az ő intézkedése nyomán hajtották végre. A megítélt kártérítést így a szekszárdi apátság királyi adományul kapta. 1/18 1233. június 6. A SZEKSZÁRDI APÁT LOVAS SZOLGÁINAK KÖTELESSÉGE Egyenetlenség, illetve viszály és veszekedés támadt egyrészt a pannonhalmi Szent Márton monostor népei és jobbágyai, másrészt a hely apátja, Uros úr között. Az említett népek és jobbágyok a királyhoz és Jakab prenestei választott püspök úrhoz, az apostoli szék akkori követéhez fordultak. Hogy a viszályban és veszekedésben megegyezést hozzunk létre, Isten segítségével, ki a szívek szilárd békéje, ránk, Enoch domonkos szerzetes testvérre és Cognoscens mester jogi doktorra és esztergomi kanonokra bízták, amint az az ezután megírt oklevélben benne foglaltatik : ... A lovas szolgáknak ezek a sérelmeik: noha nem tartoznak lovat adni az apát hírnökeinek, ő mégis erre kényszeríti őket és ráadásul az útra, amelyet megtetet velük, nem ad ellátást a lovaiknak, pedig kérik; noha az aoát nem viheti külföldre a lovaikat, mégis elveszi tőlük és kiviszi ; egyszer Rómába vitte 22 lovukat és nem adta vissza ; noha nem kötelesek nádat vágni és telkenként 5 kepényit learatni, sem szénát gyűjteni, meg szállítani, jogtalanul mégis erre kényszeríti őket. . . A béke kedvéért úgy ítéljük, hogy a lovas szolgák nem kötelesek lovat adni az apát hírnökeinek, de az említett apát adjon ellátást a lovaiknak Szent Márton ünnepétől Húshagyókeddig; ha megtörténne, hogy az apát rájuk bízna valamit, vagy magával vinné őket, akkor előzőleg adjon nekik ellátást, miként a pécsváradi és a szekszárdi apátok is adnak; nem viheti a lovaikat külföldre és nem kényszerítheti őket arra, hogy nádat vágjanak, sem arra, hogy 5 kepényit