Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

learassanak, de kötelesek telkenként, és nem fejenként, egy napot aratni, egy napot szénát gyűjteni, és egy napot behordani. .. FORRÁS: Erdélyi László, A pannonhalmi főapátság története. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. Budapest, 1902. I. 718. MEGJEGYZÉS: A XI. században jelennek meg az egyházak lovas szolgái. Ök részint azokból a birtokos szabadokból verbuválódtak, akik birtokaikkal együtt valamelyik egyház védelme alá húzódtak, illetve annak szolgálatába álltak, részint azokból a szabadokból lettek, akiket egv-egy egyház a maga birtokára telepített és birtokot (praedium-birtok, innen a latin nevük: praedialis) adott nekik katonai szolgálatukért cserébe. Később belőlük lesznek az egyházi nemesek. Kötelességeik mindenütt azonosak: lovas szolgálatot adnak az egyházaknak. A kemény kezű pannonhalmi apát, Uros, természetesen az ő köteleztetségeiket is súlyosbította. A többi pannonhalmi népekkel együtt ők is perbeszálltak az apáttal jogaik védelmében. 1/19 1239. április 19. HOGYAN LEHETTEK A SZEKSZÁRDI APÁT LOVAS SZOLGAI SZABADDÁ? Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország. Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria és Kunország királya, minden ezt az írást olvasó Krisztus hívőinek üdvösséget, mindannyiunk, kik benne hiszünk, üdvösségében! Jóllehet, semmiféle erényt nem szabad megfosztani jutalmától, a hűséget mégis annyival inkább fel kell magasztalni és evilági jutalmakkal viszonozni, amennyivel felülmúlja a többi politikai erényeket, noha a hűség minden evilági bőségnél többet ér. Ezért akarjuk minden most és ezután élő tudtára adatni ezen oklevelünk tartalmával, hogy mivel hívünk, Csertő közösen töltött kora gyermekkorunk óta állhatatosan mellettünk volt, szakadatlanul, fáradhatatlanul, hasznosan és hűséggel dicséretre méltóan szolgált nekünk országunkban és országunk határain túl is, különösen akkor, amikor hercegként száműzetésben voltunk Németországban; az irántunk való hűségében a száműzetést oly szívesen fogadta, mintha otthon lenne, a fáradalmakat, mintha az pihenés lenne, a szükséget és az üldöztetést, mintha szerencsés körülmény lenne és mindezt állhatatosan elviselte, ezért (mi nem akarjuk, hogy ekkora hűség jutalom nélkül maradjon, nehogy — nem lévén virágjában nálunk híveink érdemeinek megjutalmazása — másokat elvonjunk a próbatételektől), az említett Csertőt és rokonait, kiknek a nevét alább leírjuk, a szekszárdi monostor apátjának és konventjének kívánságára és beleegyezésével (őket szolgálják lovas őrökként) szabaddá tesszük azzal, hogy mind ők, mind örököseik és örököseik utódai a lovas őrök szolgálatától fel legyenek mentve teljesen, és egyúttal az említett monostor szabad jobbágyai közé tartozzanak bárki tiltakozása ellenére. Vagyis a királyi hadba páncélba öltözve vonuljanak és csak az említett monostor apátjának küldetésében járjanak el, más szolgálatot teljesíteni nem kötelesek. Nehogy pedig az említett monostor úgy érezze, hogy sérelem éri (hasznára törekszünk lenni örökösen), ezért az említett Csertőért és rokonaiért cserében ugyanennyi fehérvári várszolgát rendeltettünk a lovas őrök feladatának ellátására. .. A többször említett rokonsága Csertőnek a következőkből áll: Iván faluból Csertő, János, Iván, Pet, András, Tompa, Sugó, Halom faluból Tekő, Ivanus, Ondus, Ravasz, Köles, Becsej, Nege, Mátyás, Rohcha. Ezenkívül azért a földért, amelyet eddig cserébe bírtak, az említett apát és konvent kérésünkre Csertőnek és rokonainak adták azt a földet, amely a két falu, Halom és Iván között terül el. Annak a határai, ahogy azt ettől az apáttól