Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

1844. decmeber 16. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETEK JELENTÉSE AZ 1844-ES ORSZÁGGYŰLÉS EREDMÉNYÉRŐL, A MAGYAR NYELV ÁLLAMNYELVVÉ TÉTELÉRŐL A törvényekbül, mint azokat valódi szerkezetük szerént utolsó jelentésünk mellett közölni szerencsénk volt, és mint azok kihirdettetni fognak, méltóztatik szemlélni a Tekintetes Nemes Vármegye a befejezett országgyűlésének és az ő tizennyolc hónapi működésének egyik eredményét, azt t. i., mely azonnal az úgymondott hivatalos és gyakorlati életbe átmenend. A másik rendbéli eredménynek, mely annál még sokkal jelentősebb és hatályosb lehet, a hazafiak polgári lelkületében, kiképződésében, meggyőződéseiben, szándékaiban, működéseiben kell ezen országgyűlés folyamata alatt történtekből önként folyó keserű tapasztalás után foganszania. És csak a nemzettül fog függni, hogy ezen utóbbi eredmény, sok tárgyakra nézve legalább szinte úgy a valódi életbe átmenjen, pótolja sok méltó igényeknek mostani hiúsultát, és készítsen alapot, melyen a nemzet reményei, szándékai jövőre biztosabb állhassanak. Az új törvényeket a Tekintetes Karok és Rendek előtt ismét körülírva elsorolni nem akarjuk. Magoknak kell azoknak magok felől szólani. Azt legyen csak szabad említnünk ez alkalommal a Tekintetes Nemes Vármegye előtt, hogy ezen törvények között a Nemzet jövendőjére nézve legfontosabbaknak és hatályosságok leginkább attul függ, mennyire fogja a nemzet tartalmokat, szellemöket polgári s magány életében kifejezni, valósítni, kiképezni, öregbbítni. így van ez a nemzeti nyelvünkről szóló törvényre nézve — hogy t. i. ezen ámbár valódi, és nevezetes előlépést magában foglaló törvény minden innepélyessége és erősségei mellett ne pangjon; szükséges s éppen most legszükségesebb; hogy a magyar szónak és annak, miből az ered, s amit az csak kifejez, t. i. a magyar eszmének, lelkületnek, életnek mívelését jóvá, igazzá, széppé kiképzését minden hazafi bárminő légyen köre, helyzete, fő feladatának, kötelességének ismerje: hogy ezáltal önmagában, nyelvünkben növekedjék inkább inkább azon méltóság és erő, melyet ily sokáig tartó igazságtalan elnyomás után végre a diplomaticai formák is ugyancsak elismernek, és mindenki inkább inkább önként hódoljon, ne csak a meghozott törvénynek, hanem nyelvünk, nemzetiségünk önálló valójának. E célra vagyonosbbjaink pénzbeli segedelmüket sem fogják kémélni, hanem csak hazafi kötelességüket, hanem a haza bárminő tekintetbeni előmenetele után ő reájok aránylag mindenkor nagyobb mértékben eredő jótékonyságot tekintetbe veszik. És íme a népnevelésnek minden tekintetben oly üdvös és szent ügye nemzeti nyelvünk és nemzetiségünk emelésére is mindenkinek a legjobb alkalmat nyújtja; azoktól kezdve, kiknek, hogy gyermekeiket oskolába jártathassák, s ezzel őbennök a magyar hazának hasznosb, méltóbb polgárokat nevelhessenek, táplálás és ruházat jokbeli első szükségeiktől elfogni a költséget — azon hatalmasokig, kik tágosb uradalmaikban falusi és felsőbbrendű oskolákat alapíthatnak; kiknek hogy ezt tehessék, csupán némely és pedig sokszor élvezet nélküli költségeiket kell megkémélniök, sőt sokszor csak egy kis figyelemre volna szükségök, hogy jószágaikon egy és más használatlan jövedelem forrást nyissanak meg, és abbul valamelyest e népnevelés alapjául jeleljenek ki, vagy tágosb földtérekbe úrbéri rendezések, tagosítások által bő haszonvétellel kapcsolandó telkeknek