Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

csak egy csekély, aránylag majdnem észrevehetetlen részét kellene avégre átengedniük, — mindenki ezek közül a népnevelés üdvös mezején anyanyelvünk iránti szent kötelességét legkönnyebben és leghatályosabban teljesítheti. — Más országokban a közadózásban vagyon a népnevelésnek, s azáltal a nyelv és nemzeti élet emelkedésének alapja. Ha ez nálunk nem lehet, mivel a vagyonos nemes, kiktől telnék, nem adózik, a nemesi jellemhez illenék valóban, hogy kényszerítése nélkül tegye, mi azért, hogy írott törvény nem parancsolja, nem kevésbé szoros polgári kötelesség. Midőn nemzeti nyelvünkről vagyon szó, nem szükséges egy részről a T. Ns. Vármegye előtt említni azon pontokat, melyek a nyelv és nemzetiség ügyében még fájdalom most is teljesülén maradának — és melyekre nézve Ns. Tolna Vármegyében a lelkesedés és minden alkalommal működés lankadni nem fog, más részről megemlékezend a T. Ns. Vármegye azon viszonokról, melyek országunknak úgymondott kapcsolt részei, s egyéb vidékei között fennforognak, s melyek a nemzet részéről annál nagyobb figyelemre méltók, mivel nemcsak törvény általi kényszerítésben, hanem még inkább minden hazafinak megnyugtatásában találhatja fel a célt, mely kielégítő légyen. El lehet mondani, hogy amely törvényhatóság, s amely egyes hazafi leginkább működik és minden magány, úgy mint hivatalos érintkezést használ arra, hogy a kapcsolt részekben élő hazafiak felvilágosodjanak, és meggyőződjenek, hogy csak a latin nyelvnek bitorlott helyébe lép a magyar, s ez által ők külön anyanyelvük ügyében kevésbé lesznek megszorítva, mint ez előtt valának, s hogy a magyar nyelv hasonlításon kívül többjüknek nyitja meg a politikai részvétet, mint a deák tevé; azon törvényhatóság, azon egyes személy legjobban fog nemzeti nyelvünk érdekében működni; és ezen felvilágodás, ezen meggyőződés után oly bizonyosan engesztelődés, és ez által hazafiúi együttmunkálkodás fog következni, az ország bármely részeiben élő polgárai között, amily lehetetlen, hogy az engesztelő hangon szóló igazság végre bármely módon fellázított indulatok elfogultságán erőt ne vegyen. FORRÁS: TmL Közgyűlési jegyzőkönyv, 1844. december 16. MEGJEGYZÉS: A közgyűlés a következőképpen fogadta a magyar nyelvről szóló törvényt: „Különösen pedig hazafiúi keblük tiszta érzetéből erdett öröm kifejezésekre gerjeszté a Karokat és Rendeket a magyar nyelv és nemzetiség állapotjában alkotott törvény, mely nemzetiségünket biztosítván, édes anyai nyelvünket, melyet a nemzet a törvényhozás terén félszázadnál tovább küzdeni kéntelenített, természeti jogában visszahelyezteti." U. o. IV/56 1844. december 16. A MEGYEI KÖZGYŰLÉS JEGYZŐKÖNYVBE IKTATJA A NEM NEMESEK HIVATAL VISELÉSI JOGÁNAK JELENTŐSÉGÉT A nem nemesek birtok és hivatalképességére nézve hozott törvényeken a nemzet méltán örvendhet; nemcsak azért, hogy annál fogva azon roppant nemzeti tőke, mely a magyar földben fekszik, minél nagyobb gyümölcsözésre és értékre emelésében több erő és tehetség fog működni, s ezáltal a haza minden tekintetben nevezetes előlépést teend; nemcsak azért, hogy a közigazgatás folytatására és abban a hazának közjavára s a polgároknak jólétök eszközlésére most már a hazában létező minden tehetség meghíva leend, és senki nem panaszolkodhatand arról, miszerént nem a közigazgatásnak a legalkalma-