Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

figyelembevételével, a kereskedelem szabaddátételét, és a monopóliumok, elsősorban a dohánymonopólium megszüntetését. Az utasításban külön hangsúlyt kapott a magyar nyelv köznyelvvé tétele, és a magyar katonai akadémia felállítása. Ez a követi utasítás tükrözte a Tolna megyei nemesség politikai állásfoglalását. Felvetette a nemzeti függetlenség alapvető kérdéseit, a magyar alkotmány védelmét, de a gazdasági élet fő problémáit nem érintette, a jobbágykérdés még csak áttételesen sem vetődött fel. Az 1827-ben bezáruló országgyűlésen elhatározták a Magyar Tudományos Akadémia felállítását. A törvényeket két nyelven, magyarul és latinul adták ki. Megvédték a nemesi önkormányzatot, és elővették az 1791-ben kiküldött bizottságok reformmunkálatait azzal, hogy új bizottságot küldtek ki az elavult tervezetek átdolgozására. Ez a munka 1829-re készült el. Igen lényeges pontja volt, hogy kimondta, a parasztság érdekeltté tétele szempontjából telke haszonvételének szabad adásvevését biztosítsák. Ez volt az első lépés a szabad földtulajdon megteremtése felé. Tolna vármegyében az 1825-ös országgyűlés tárgyalásainak elhúzódása következtében fokozódott az ellenzéki szellem. Ekkor alakult ki a megyében az úgynevezett hazafias ellenzék, élén Csapó Dániellel, Bezerédj Istvánnal és id. Augusz Antallal. A konzervatív szellem fő képviselői a megyében ekkor a Dőry, a Perczel és a Festetits családok voltak. Az 1827. október 22-i tisztújító közgyűlés nagy változást hozott a megye politikai életében. Először győzött a hazafias ellenzék, és Csapó Dánielt választották alispánná. A konzervatívok ezt szó nélkül nem is tudták elviselni, mert amikor ősi szokás szerint a főszolgabírák székestül felemelték az új alispánt, Perczel István Csapót az asztalra borította. Erre nagy dulakodás és lárma támadt. Az 1830-as országgyűlésre Csapó Dánielt és .Bezerédj Istvánt választották követté. Az országgyűlés jelentős határozata az volt, hogy megküldték a megyéknek a küldöttségek által készített munkákat. Ezeket a következő országgyűlésig kellett megvitatni, és javaslatokat készíteni hozzá. Igen jelentős volt ez a tény, mert a nemesség a vita során döbben rá Magyarország helyzetére, és a változtatás szükségességére. Ekkor léptek fel nálunk azok a liberális politikusok, akik a társadalom korszerű átalakítására törekedtek. Az 1832-es országgyűlés választóvonalat jelentett. Minden, az ország átalakításával kapcsolatos kérdés felmerült ez alkalommal, és a rendi sérelmi politika polgári tartalommal telítődött. Tolna vármegye az országgyűlésre ismét Csapó Dánielt és Bezerédj Istvánt küldte, haladó szellemű követi utasítással, melyben állást foglaltak a polgári átalakulás és a nemzeti függetlenség fő feltételei mellett. Az országgyűlésen az örökváltság kérdése és a nemesi adómentesség volt a legjelentősebb vitapont. Itt dőlt el tulajdonképpen a nemesség hovatartozása. Az elvben haladó Tolna megye a gyakorlati problémák előterébe kerülésekor fokozatosan meghátrált. 1833. szeptemberétől a megyei közgyűlés sorban vonta vissza eddig haladó utasításait a vármegyei köznemesség nyomására. Különösen az ugarbeli kilenced megszüntetése és a jobbágytelken élő nemesek adómentességének eltörlése váltott ki nagy vihart. Követeikkel a már leadott szavazataikat is visszavonatták. Csapó Dániel közvetve ennek hatására távozott a követi pályáról, visszatért alispáni székébe, hogy a megyén belül próbálja megváltoztatni a nemesség hangulatát. Helyette Jeszenszky János lett a követ. A vármegyében a haladók és a konzervatívok, azaz a kubinszkiak és a pecsovicsok között a legélesebb összetűzés az 1839-es követválasztáskor tör-