Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

tént. Már előtte zajos korteshadjáratok voltak. A választás nagy visszaélések és tettlegességek közben zajlott le, úgy hogy a megyébe királyi biztost kellett kirendelni. Annak ellenére, hogy pecsovics követek képviselték a vármegyét, Dőry Gábor és Perczel István személyében, erősen liberális utasítást vittek magukkal az országgyűlésre. A megyében közben a kubinszkiak kerültek ismét előtérbe, és a két követet visszahívták, mert eltértek az utasítástól. Helyükbe Bezerédj Istvánt, és id. Perczel Miklóst választották meg. Az egy hónap múlva lezajlott megyegyűlésen újra a pecsovicsok kerültek felül, és követelték a két követ visszahívását. Ismét királyi biztost rendeltek ki a megyébe. Az 1839—40-es országgyűlés legjelentősebb vívmánya az volt, hogy szabad alkuval engedélyezte az önkéntes örökváltságot. Ez azonban alig könynyített a parasztság sorsán. A 40-es évek elején a társadalom minden rétegében fokozódott az elégedetlenség. A reformeszmék terjesztéséhez új fórum nyílott az 1841-től Kossuth szerkesztésében megjelenő Pesti Hírlap hasábjain. Tolna megyében 1843-ban a liberális reformpártiak irányították a megye életét. Az új országgyűlésre egyhangúan Bezerédj Istvánt és Perczel Mórt választották követté. A követi utasítás rendkívül haladó volt: kimondta a közteherviselést, az ősiség eltörlését, a mezővárosok részére szavazati jogot követelt, felvetette a magyar termékek védővámját. Az országgyűlés lényeges eredménye a következő volt: az 1844. II. t. c. a magyar nyelvet államnyelvnek ismerte el. Kimondták a nem nemesek hivatalviselési jogát és birtokképességét, de az ősiségét nem törölték el. A követek az 1844. decemberi közgyűlésen számoltak be az országgyűlésről. Bezerédj ekkor nagy horderejű bejelentést tett: önként adó alá vetette magát. Bécs a reformpártiak fokozott szervezkedésére nyíltan szembefordult az ellenzéki mozgalommal. Elsősorban a megyékben akarta elfojtani a szervezkedést, ezért főispáni adminisztrátorokat küldött ki. Tolna megyében 1845. július 28-án iktatták be Ürményi Józsefet főispánnak. Az új tisztújításon pedig 1845. augusztus 21-én Augusz Antal lett az alispán, aki 1839-ben még kubinszki párti volt, de erre az időre már a kormánypárt egyik fő szervezője. A kormánypárt a birodalmi közösségen belül a felülről kezdeményezett reform hívének vallotta magát. A legtöbb követelést az ellenzéktől sajátította ki, anélkül, hogy konkrét javaslatokat tett volna. Az általános frázisok kezdetben erős visszhangra találtak a kiváltságaikat féltő nemesek körében. Tolna megyében ebben az időben a reformpártiak fokozatosan háttérbe szorultak, és a megye a kormány szolgálatába szegődött. Az 1847-es országgyűlésre Forster Károlyt és Gaál Eduárdot választották követekké, akik kormánypártiak voltak. A követi utasítás az előző évekhez viszonyítva visszalépést jelentett, habár a haladást tűzte ki fő eszmeként, azonban ezt igen óvatos reformok útján akarták megvalósítani. Megállapíthatjuk, hogy az 1790-től 1848-ig terjedő időszak általános jellemzője a feudális rendszer válságának kibontakozása, elmélyülése, és a modern értelemben vett nemzeti tudat kialakulása volt. A korszak legfontosabb feladatait a polgári átalakulás megvalósítását és a nemzeti függetlenség kivívását hazánk legjobbjai világosan felismerték. A liberális nemesség ezt a két feladatot reformok útján akarta megoldani. A reformmozgalom felvetette a legfontosabb követeléseket: a közteherviselést, szabad polgári tulajdont, kötelező örökváltságot, felelős nemzeti kormányt, gazdasági önállóságot, de csak részeredményeket tudott kivívni. A mozgalom 1848 előestéjére végképp válságba jutott, továbblépésre, gyökeres változtatásra csak a forradalom volt képes.