Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

vetette a lántzot, de hogy a másikra is reá nem vethette, egynéhányon nekem estének — úgy mint Bátai Mihály, Osváth Istók, Farkas János tizedes, Kováts Miska, Gyarmati Ferentz, emellett még többen is — erőszakos képpen a deresben beléhúzatanak és valamíg kedvek tartotta a kisbíró Hamvai Gergely és Farkas János tizedes, nagy vastag bottal annyira megvertek, hogy két egész hétig s. v. testemben öszve feketülvén reá nem ülhettem. Emellett rút, mocskos szókkal illettek, kivált Bátai Mihály. Azt kiáltozta: „mindjárt holnap kihordatlak a határra". Mely helytelen cselekedeteket méltóztassék a Tekéntetes Szék megítélni és az én ok nélkül való szenvedésemet kegyes szívére venni. Magamat is Isten éltetvén a T. Törvényszéknek erántam megmutatandó jóakarattyát meghálálni el nem mulatom, az mint is maradok az Tekéntetes Törvényszéknek alázatos, érdemtelen szolgája Csizmadia Nagy István FORRÁS : TmL. Apponyi család levéltára. JEGYZETEK: 1. II. József uralkodása idején gr. Győry Ferenc kancelláriai tanácsos (később tolnai főispán, majd a Helytartótanács alelnöke, végül a győri kerület királyi biztosa) ebben az időszakban mint a Mária Terézia által (a jobbágyzavargások kivizsgálására) kiküldött rendkívüli királyi biztos tartózkodott a megyében. Hozzá is szól a panasz. III/99 1766. május 25. TANÚVALLOMÁSOK AZ 1766. MÁJUS 25-1 OZORAI JOBBÁGYLÁZADÁSRÖL Farkas József vallomása Hogy az M. Urasághra, vagy Tisztekre föltámaggyanak, avagy a N. Vármegyének ne engedelmeskeggyenek. avagy engedelmeskeggyenek, arrul semmit sem hallott, hanem hogy a Regens Ür onnand föllül ide érkezvén, Szentlőrinci dominiumban elment, azon nap a bírák a szegénységet öszve parancsoltatták a végre, hogy ki ki mondaná meg mi rövidséghe és fogyatkozása volna, az instanciát, hogy azokhoz képest elkészíthessék, az meglévén, a nótárius a kösségtül azt kérdezte, mi az oka annak, hogy Kentek föl akarnak támadni, arra a szegénység közül sokan azt kiáltották, hogy mi nem az urasághra, sem a Tisztekre akarunk támadni, hanem az bíróra és esküitekre, de leginkább Kendre, nótárius uram, azon okbul, mert midőn Kend írta a napszámokat, sokh szegény embert, kit tíz, tizenkét napszámbul is — az okát föl nem írván — megkárosított, arra 50—60 ember is fölkiáltott, hogy az úgy van. Ezután, minthogy a nótárius a kösség közül némelyeket S. V. meghunczutozott és meggazemberezett, ezután kiáltották, hogy húzzuk ki, de ugyancsak semmi sem lett belőle és lecsillapottak. A kösség között volt ollyan hír, hogy föl nem támadnak, fölgyújtják a várost, de hogy honnan származott, a tanú nem tudja. 24-én estve a kisbírókkal az egész kösség öszve parancsoltatván, hogy öszve gyűltünk, először is az instancia elolvastatván, Bandi József a nótáriussal együtt kérdezték a néptül, há tetzik-é nékik az instancia, mire feleltek, hogy teczik ez is, akkor a kösségtül fölkiáltatott, hogy mindaddig méglen ezen instanciákra válaszunk nem adatik, ne robotollyunk, elvégeztetett az is akkor,