Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A REFORMKOR
hogy másnap, úgy mint május 25-én parancsolás nélkül minden ember korán reggel a bíró házához gyüjjön, az instanciát Regens Urunknak fölkülgyük, amint hogy másnap reggel a bíró házához üszve jővén a kösség nagyobb része az instanciát a midőn a fatens a bíró felé ment volna már akkor hozták föl a várba, s maga is a fatens vélek eggyütt föl gyütt és inspektor uramnak kézibe adták. A strázsák pediglen, ki parancsolattyábul mentek az utakra, nem tuggya. Hogy a misének vége lett, a templom előtt öszve gyűlt népnek az öregh bíró mondotta, hogy mind fölgyűjjenek a várba. Béndek József vallomása Hogy Szentháromság vasárnapján reggel az instanciának beadására a bíró házához öszve gyülekeztünk, akoron Bertók Varga Ferenctől hallotta ezen szókat, mondván, hogy — Egy napot se szolgállyunk, se árendát ne fizessünk, a kilencedért is megtart az uraság bennünket, lám más uraságoknak is többet nem fizetnek egy forintnál füst pénznél. . . Lakatos János esküdt vallomása Hogy a Szentegyházbul a nép kigyütt, s öszve csoportozott a fatens több esküttekkel együtt, s némely oda választott külső emberekkel a várba fölgyünni elindult, a kösség is utánnok. mintha korbácsolták volna, úgy tódult föl, de hogy azt valaki ingerelte, vagy ösztönözte volna, éppen észre nem vette, sőt még a kapun kívül is, a hajdúkig feddőtték reájok, hogy minek jönnének anyán föl, de ezzel sem gondolván, az bírák és esküttek után ugyan egymást tolták, a kapun úgy gyüttek be egész a Régens úr szobájáig, oda is az esküttekkel valamennyin betérhettek, anyán berakottak, ahol Tettes Regens Urunk így szólítta meg bennünket : — Atyámfiai, én a Kentek instanciáját kezembe vettem, rész aránt meg is olvastam, de tellyességgel, minthogy sokbul áll, meg nem vizsgálhattam, hanem még ma meg fogom vizsgálnom, holnap gyű jenek föl az esküttek, mire léphetünk és miben egyezhetünk meg, megpróbállyuk, és sem egy, sem más részért lölkömet nem vesztem. Ha pediglen nem egyezhetünk, én kendtek uttyát el nem zárom, szabad lészen, ahol akarja ott keresse. Ezen szavaira az esküttek megkövetvén, azt felelték : — Tettes Uram, ha mi esküttek csak magunk leszünk, úgy sincs a kösség előtt hitelünk, ha valamit végezhetnénk-e avagy nem, nekünk azt el nem hinnék, hanem azok közül is hadd gyűjenek föl. Erre úgy rendelte magát a Regens Urunk, hogy azok közül is akár 30, akár 40 gyűjön föl, ezután az asztalrul az instanciát fölvévén, meg, meg maga kezdette olvasni, de minthogy az instancia hosszú volt, magának olvasni terhes is lett volna, nótáriusunk elől szólamlott, mondván : — Tekintetes Uram, ne fárassza magát, majd elolvasom én, kinek kézibe is atta és az el is olvasta, de még ezután azon királyi parancsolatott is, amely N. Szála Vármegyére jött, a nótárius kézibe adván, véle előttünk elolvastatta, ezzel bennünket elbocsájtott ugyan és minthogy a község aszt kiáltotta vissza, hogy mink addig egy napot sem szolgállunk, míg a királyi rendelés el nem érkezik, erre azt felelte a Regens Urunk :
