Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

stílus) leszármazottját; mások közvetlen bizánci hatás megtestesüléseként fogják fel őket. . . Valamennyi nézet tartalmaz igazságot. Az egyes palmettalevelek emlékeztetnek a honfoglalás kori tarsolylemezek díszítésére — eltérő azonban a kompozíció és számos részlet. De azt sem tudjuk bizonyítani és elképzelni is csak nehezen, milyen úton kerülhettek a honfoglalás kori fémművesség motívumai a korai Árpád-kor monumentális épületeinek kőfaragványaira. Bizánci részletelemek ugyancsak felmutathatok a palmettás köveken — kompozíciójuknak előzményét, párhuzamait azonban nem találjuk meg sem magában a korabeli bizánci művészetben, sem annak kisugárzási területein. Legtöbb hasonlóságot a magyar emlékekkel az észak-itáliai lombard művészet emlékei — s legfeltűnőbben éppen a szekszárdi vállkő esetében — mutatnak. Amint a magyar emlékek, ugyanúgy egykorú francia és német faragványok is lombard és bizánci elemek ötvöződéséről vallanak. A palmettás kövek zöme itáliai típusú templomokból származik — a szekszárdi apátság temploma velük szemben bizánci típusú volt; nem lényegtelen azonban e tekintetben, hogy e bizánci templomtípus a korabeli Itáliában is jól ismert volt. Kétségtelen, hogy a korai Árpád-korban számos bizánci monostor létezett Magyarországon, főként a Délvidéken. Palmettás köveink egyike sem származik azonban ilyen monostorból. A szekszárdi monostor első apátja, Vilmos is feltételezhetően olasz származású volt. A szekszárdi vállkő finom kidolgozása arra enged következtetni, hogy jól látható helyen — talán a monostor kerengőjében? — volt elhelyezve. Négy oldalának díszítése különböző. A ,,B" és ,,D" oldalak díszítése a többi palmettás kőhöz kapcsolódik. (Ld. az If 4b és If5b. sz. képeket!) Az „A" és „C" oldalak ikonográfiái tekintetben egyedülállóak a korabeli magyar kőfaragó-művészetben. Rajtuk jelképek egészsorát fedezhetjük fel, melyek ugyan ez időben részben valószínűleg elveszítették már jelentésüket, együttesük mégis olyannyira érdekes és tanulságos, hogy magyarázatuk nem felesleges. Az „A" oldalon valamennyi jelkép, ha úgy tetszik, a MegváUóra utal (akinek a monostor temploma dedikálva volt.) Az ősi eredetű spirálkerék, a Nap számtalan szimbólumának egyike, a korai középkori kereszténység számára Krisztus keresztje. A griff-fej korábban szintén a Megváltóval kapcsolatban álló asztrális eredetű jelkép volt. A kör alakú hurokból kitekintő ifjúarc célozhat akár Krisztus földi természetére. A faragvány alján látható kalászhoz hasonló jelképes ábrázolások, más helyeken a feltámadás gondolatára utalnak. (Ld. az íj4a sz. képet!) Míg az ,.A" oldal jelképeinek eredete a Megváltóval állhat kapcsolatban, addig a „C" oldalon olyan szimbólumok vannak, amelyeknek eredete rontáselhárító varázs jelekben kereshető: így a hurokfonat; az állatfej szarvakkal, s az emberi ököl ábrázolása. (Ld. az I/5a sz. képet!) A ,,C" oldal állatfeje a ,,D" oldal palmettái közé elrejtve is feltűnik. (Ld. az l/5b sz. képet !) FORRÁS: Török László, A XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkő. A Szekszárdi Balogh Ádám Múzeum Évkönyve. 1 (1970.) 96—154. (Szemelvényünk a magyar nyelvű tanulmány angol összefoglalásának magyar nyelvű változata, amelyet Török László volt szíves rendelkezésünkre bocsátani.) MEGJEGYZÉS: Hogy mi mindent mond el számunkra egy régi épület töredéke, azt beszédesen bizonyítja a szekszárdi monostorból előkerült vállkő is. Az volt a feladata a vállkőnek, hogy a mennyezetet (boltozatot) tartó oszlopra nehezedő súlyt jobban elossza. E szükséges és hasznos feladatán túl még díszével is ékesítette az épületet. Dísze pedig a maga korában élő emberek számára könnyen felismerhető jelképek szövevényével tanított. Arra oktatta az épületben lakó és az azt látogató embereket, amiben hittek: miből áll a világ, ki teremtette azt stb. A ma embere számára először mindez kusza szövevény, s csak a hozzáértő magyarázatával lesz világossá előttünk mindaz, ami elődeinknek magától értetődően természetes volt.