Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

A KIRÁLYI VÁRMEGYE A törzsi-nemzetségi szervezetben élő magyarság lassan feudális társadalommá fejlődött. Az ország egészén uralkodó király a helyi közigazgatást az ország különböző helyein lévő birtokközpontjai útján intézte. Egy-egy birtokközpont élére feltétlen hívei közül, ispánt állított, aki részint a helyi közigazgatás, részint a vidéki királyi birtok gazdasági irányítását végezte. Alája tartozott mind a vár katonasága, mind a mezőgazdasági és kézműves munkát végző várnép. Ez utóbbiak a vár körül elszórt településeken éltek. A várnép felső rétegét alkották a katonáskodó és a szervezet belső tisztségeit ellátó várjobbágyok. A várban az udvarispán, a várhoz tartozók bírája, a hadnagy, a katonai parancsnok és a várnagy, a vár gondnoka parancsoltak. A birtokokon elszórtan élő várnépek 10 családonként egy tizedes, 100 családonként egy százados irányítása alatt éltek. Az örökös adományozások miatt a királyi birtokok alaposan megcsappantak. Az adományozások mértékére jellemző: a XII. század végén arra is sor került, hogy III. Béla király egy egész vármegyét eladományozott. A vármegyék, amelyek az adomány révén magánbirtokká lettek, kiestek a központi irányítás látószögéből. A megyében történt ügyeket a megye lakói kénytelenek voltak a távolabb élő királyi tisztviselők elé terjeszteni. Ekkor a XIII. század első felében veszik át a vármegyében élő nemesek a helyi közigazgatás ügyeinek intézését. A megye nemességét a várkatonaság, a várjobbágyok és a katonáskodó szabadok (,,a király szolgái") alkották. Közülük is csak azok, akik elkerülték, hogy az eladományozáskor magánföldesúri fennhatóság alá kerüljenek. A megyét továbbra is a király kegyéből kinevezett főnemes irányítja, de ő többnyire távol van, hol a királyi udvarban, hol királyi küldetésben. Helyette familiárisa, az alispán (majd alispánok) intézkedtek. Az alispán mellé a megye nemesei saját soraikból négy szolgabírót, később, a XV. század derekán esküdteket is választottak, ök alkottak a megye hatóságát, a megye végrehajtó szervét. A vármegye területét csak a XV. században kezdték járásokra osztani. Itt jegyezzük meg, hogy Tolna megye területe a középkorban valamivel nagyobb volt a mainál, népessége szerint pedig a harmadik volt az országban. Tolna megyében a királyi birtoktest a XIII. század végéig nem bomlott fel, az viszont valószínű, hogy a megyei igazgatás a többi megye példájára, azokkal egyidőben átalakult és a helyi nemesek kezébe került. A megye lakosságának zömét kitevő jobbágyok, a földesúri szolgálatra fogott szolgák és a királyi várnépek utódaiból lettek. Sem az egyházi szervezetet, sem a világi közigazgatást nem lehetett volna fenntartani a jobbágy munkája nélkül. Hogy ők milyen keretekben éltek, az az alábbiakban olvasható. Tolna vármegyében, a XV. században a következő várak voltak: Anyavár, Dáró, Debregeszt, Dombó, Győrke, Máré, Nyék, Ozora, Simontornya, Szász, Szék, Szekszárd és Tamási. A vár többnyire egyúttal egy birtoktest központja is volt. Néha egy birtoktesthez, uradalomhoz több vár is tartozott. Tolna megye A NEMESI VÁRMEGYE VÁRAK, VÁRBIRTOKOK 2 Évszázadokon át 17