Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

nagyobb várbirtokainak urai országszerte ismert főnemesek voltak: Héderváry, Rozgonyi, Dombai, Ozorai, Garai, Bodó, Bátmonostori Töttös családokból nem egy országos méltóság is kikerült. Nemcsak a világiaknak voltak nagybirtokaik, hanem egyházi intézményeknek is. A székesfehérvári keresztesek, a tihanyi, valamint más bencés apátságok birtokai mellett a székesfehérvári társaskáptalannak és a veszprémi székeskáptalannak is voltak itt elszórtan birtokai. Az egyházi birtokok felépítése nagyon hasonló volt a korai királyi várbirtokokéhoz. A magánföldesúri nagybirtok csak később alakul ki és a katonai-gazdasági-közigazgatási (királyi vármegye) központból kizárólag gazdasági központtá alakuló királyi birtokigazgatás mintájára szerveződik meg. Élén a várnagy áll, alá tartozik mind a katonaság, mind a gazdasági személyzet. A gazdálkodást az udvarbíró tartja kézben; neki számolnak el az udvarban, a földesúr saját birtokán (a majorban) élő tisztviselők és a mezővárosi, valamint falusi jobbágyok. Tolna megyében nem volt szabad királyi város, vagyis olyan kiváltságolt hely, amely kizárólag a király fennhatósága alá tartozott volna. Mezővárosa viszont több is volt. Báta, Börd, Dalmand, Debregeszt, Fadd, Földvár, Gyánt. Györköny, Máré, Nádasd, Ozora, Paks, Simontornya, Szakcs, Szék, Szekszárd, többnyire a földesúri lakhelyet jelentő vár aljában keletkeztek. Lakóik jobbágyok voltak. Egyedül kiváltságaik különböztették meg őket a falusi jobbágyoktól. Kiváltságaik közé tartozott, hogy évi meghatározott összegben fizették ki az adójukat, vezetőiket maguk választották, akik maguk ítélkeztek polgártársaik felett. A mezővárost a választott bíró és a mellé választott 12 esküdt irányította, amelyben a melléjük választott városi tanács is részesült. VÁROSOK Várnagy —1 / Falusi bíró Mezővárosi bíró Vám. erdő, major, malom, kocsma Várbirtok-igazgatás