Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA

Ês magyar foglyokat sokat fogdostanak Rajta az Istennek úrfi hálát ada Vitézökkel összve ő igen vigada És minden népének bátorságot ada Mert mit az Istentől kivánt azt megadá Ottan viadalhoz hamar öltözének Az ő fő lovoki a szépen szörződének Lovag gyalog seregök megszöröztetének Mind jó kedvvel vannak ottan eredének Vay az Terekeknek mikor hirt vivének Az magyar vitézök hogy igen jönnének Werbőczi Imrétől meg sem rettenének Szegény magyar foglyok megkötöztetének Az ő jó lovokra mind fel szerződének Viadalhoz hamar ők mind készülének Két száz hatvan loval ők köszöntelének Azonban magyarok gyorsan érközének Rajta szegény foglyok megvidultak vala És az nagy Istennek esedöznek vala Az magyar vitézök mihelyt jutnak vala Ottan bátor szívvel kopját törnek vala Az terekek látták vakmerő voltukat Az vitézök miatt sokan elhulltokat Folnya bocsátják az ő jó lovokat Mind ottan elhagyák ö sok jó rabokat Boldogasszony napján Böjtben ezes vala Jó Werbőczi Imre bátor szívvel vala Immár ő kopjáját ő eltörte vala Vitéz módra közöttük jól forgolódik vala Azonban egy terek őt arcul talála írott kopjájával ötet nem találta Az ő jó szablyáját el ki vötte vala Werbőczi Imrével viadalnak álla No mikor kéz köré ötet vötte vala Elős szablyájával hozzá szapott vala Az ő szép Roli lovát torkon vágta vala Nyaka elszakada csak kevésön álla Szertelenül az ló ott elesött vala Vitéz az ló alatt igen sörtöng vala Szablyával az terek ott forgolódik vala Ez nemes vitéznek fejét veszi vala Érközének hamar ő jó vitéziben ő vitéz urokat megsegélyesőkben Az tereket ejtek földre nagy sebökben Az nemes urfiját lelek egészségben Vennék fejét ottan az terek vitéznek Egy jámbor szolgája vitéz Werbőczinek Lováról szökellék ada az vitéznek Hogy az fiatalban feje ott ne esnék Rövid időn vége lön az viadalnak