Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig
sem akarjuk, hogy annak jobbágylakosságát eféle méltatlan elnyomás és zaklatás érje, ezért azt kívánjuk és hűségteknek jelen levelünkkel szigorúan meghagyva megparancsoljuk és rátok bízzuk, hogy miután megkaptátok levelünket kötelességszerűen tartoztok megtiltani az említett bátai apátnak, hogy az említett egyházi javakat herdálja,'jobbágylakóit bármiképpen jogtalanul és méltatlanul zaklassa, illetve háborgassa, sőt tartoztok őt az említett egyház javainak ilyetén herdálásától és alattvalóinak háborgatásától és elnyomásától minden alkalmas eszközzel, akár ha szükséges apátságától való megfosztása révén is, távol tartani. Másképpen ne tegyetek és a jelen oklevelünket, ha elolvastátok, adjátok vissza a bemutatójának! Kelt Budán, Nagyböjt 4-ik vasárnapját követő csütörtökön, az Úr 1524-ik évében. FORRÁS: Sörös Pongrác és Rezner Tibold, A pannonhalmi főapátság története. A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. Budapest, 1905. III. 734. MEGJEGYZÉS : A XVI. század elején a viszonylag nagy önkormányzattal rendelkező monostorokban élő bencés rend magyarországi megújhodását is meghozta az idő. Ennek irányítására II. Ulászló király Tolnai Máté pécsi egyházmegyés papot szemelte ki, megtévén pannonhalmi apáttá. Részint a túlságosan nagy önkormányzat, részint az egyes monostorok züllése arra indították Tolnait, hogy a magyarországi bencés monostorokat központi irányítás alá helyezze, ahonnan állandóan szemmel lehet tartani a rendházakat. A rend ügyének rendbe hozatala nemcsak belső fegyelmi ügyekre terjedt ki, hanem az egyes apátságok birtokainak számbavételét és egyes apátok gazdálkodásának felülvizsgálatát is célul tűzte ki. A rosszul gazdálkodó apátot nemcsak a szerzetesek, hanem az apátság jobbágyai is megszenvedték. Helyzetük orvoslására természetesen a királyhoz, mint az ország egyházainak védelmezőjéhez fordultak, a király azonban az új rendnek megfelelően a bencés apátságok felett álló apátra, a pannonhalmira bízta a panasz elintézését. 1/70 1521. A NÁNDORFEHÉRVÁRRA KÜLDÖTT FELMENTŐ SEREG BÁTÁN Most térjünk vissza a királyhoz, aki hadra kelt Nándorfehérvár védelmében a török császár ellen. Szedett-vedett haddal gyorsan útra kelt minden háborús felkészülés nélkül. Báthory András úr is megjött számtalan hadával. A király a budaiakkal és a pestiekkel három hadihajót állíttatott fel a Dunán. Báthory Andrást a király kinevezte dunai kapitánnyá. A pestiek is adtak háromszáz gyalogost, a budaiak is háromszázat. A budai bíró Herber János volt. A gyalogosokat levezényelték a hajóra. A budaiakat és a pestieket, mintegy hatszáz embert, annak rendje módja szerint a hadihajón elhelyezték. A nagyságos András úr a nagyobbik hadihajóra lovagolt és megparancsolta, hogy a jó ágyúit belülre helyezzék. Meglátott engem, ahogy bámészkodva álldogáltam és odaszólt: ,,Mi dolgod itt? Nos! Én még ma száz gyalogos élére századossá teszlek és hópénzt kapsz". Ezt én végig hallgattam és azt mondtam: „Szívesen nagyságos uram, kész vagyok veled tartani halálomig". ..Hozzál az útra miseruhákat és olt áriszentséget, mivel én meg nem lehetek mise nélkül." Én így felszereltem magam és vidáman ellovagoltam vele. Háromszor kiáltottuk Jézus nevét és a királyné kíséretével nézett minket az ablakból. Amikor is Bátára értünk, ahol urunk, Jézus Krisztus vére megjelent, az uram, Báthory András kapitány elment a vérhez, hogy búcsút nyerjen és a királyt ott várja meg, engem pedig megtett a helyettesének.
