Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig
Mikor két napja odavolt, már csodálkoztunk. A. sereg vezérei hozzám jöttek és azt mondták: „Kérjük uraságodat, hogy menjen atyaságod Bátára, mivel urunk, a kapitány három nap múltán sem akar megjelenni ennél a nagy hadnál. Most is ezalatt sokszor van köztük összetűzés és veszekedés, tehát ha itt lenne, jobb lenne. Napról napra hol egy, hol kettő, hol három is megszökik és a sereg meg csökken." Én felkerekedtem és két szolgámmal gyorsan Bátára mentem. Bementem Nagy Ágoston polgár fogadójába, mivel azt mondták, hogy a kapitány itt vett ki szállást. Amikor meglátott engem igen megörült, viszont a vele lévő többi mágnásurak. Désházi István, Lőrinc herceg és Bánffy János, valamint sokan mások nagy bánatosan szomorúan törték a fejüket. Én mindazt elmondtam, amit a vezérek rámbíztak, hogy csak neki mondjam el. Azt mondta nekem: ..Jaj nekünk magyaroknak, György barát, mivel a török császár elfoglalta az igen fontos Nándorfehárvárat, miután hatvanhat napig ostromolta és senki sem sietett a segítségére. Ezért restelltem egyedül hozzátok menni. Maradj itt velem ebédre, ebéd után pedig siess a hajók körül lévő csapatokhoz és küldd hozzám minél előbb Pált, aki három századnak parancsol!" Én pedig annak rendje-módja szerint intézkedtem és elküldtem Pált gyorsan a kapitányhoz. Pál igen derék és harcias férfiú volt. ö miután annak rendje módja szerint meghallotta a kapitánynak szóló üzenetemet rögvest, villámgyorsan elrohant, hat óra múlva ugyancsak gyorsan visszatért a hajókhoz és megparancsolta, hogy mindenki készüljön fel a harcra. Dobszót és zászlóbontást rendelt el. Az erdődi révhez küldtek a Dunán bennünket. . . FORRÁS: Wenzel Gusztáv, Szerémi György. . . emlékirata Magyarország romlásáról 1484—1543. Magyar Történelmi Emlékek. írók. IV/l. Pest, 1857. 96. MEGJEGYZÉS: Szulejmán szultán azzal kezdte uralkodását, hogy Magyarország ellen vezette hadseregét. Szabács és Zimony végvárak rövid, ám hősies küzdelemben elestek. Szabács ostroma idején — elkésve bár — kihirdették az országban a király hadbahívó parancsát. Zimony elfoglalása után a szultán hada Nándorfehérvárat vette ostrom alá. A vár, amelyet két emberöltővel azelőtt Hunyadi János oly vitézül megvédett az ellenséggel szemben, hamar elesett. Ez nem utolsó sorban a vár parancsnokainak, a nándorfehérvári bánoknak a hanyagsága miatt következett be, akik az ostrom idején nem is tartózkodtak a gondjaikra bízott erősségben. Nem kisebb felelősség terhel másokat sem. A király seregével későn indult el és csak augusztus 22-én ért Tolnára, majd onnan Bátára, ahol Nándorfehérvár elestének hírével fogadták. Szerémi, aki a királyi sereg útjáról ír. a nagyotmondó szerepében a maga érdemét domborítja ki. Leírása csak erős rostálás után fogadható el. Ami mégis ajánlja őt, az népies nyelvezete, amely latin mondatai mögül minduntalan előbukkan, valamint pletykaözöne, miből inkább a hatalmasokat közelről szemlélő egyszerű ember világa sejlik elő, semmint a korára inkább jellemző humanista műveltségű papé. 1/71 1521. szeptember 13. BÁTHORY ANDRÁS LEVELE BÁTÁRÓL A NÁDORHOZ Tekintetes és nagyságos Báthory Istvánnak. Magyarország nádorának, temesi ispánnak stb. nagyrabecsült urunknak és bátyánknak. Tekintetes és nagyságos uram, nagyrabecsült bátyám! Üdvözletem és szolgálataim ajánlása után. Ebben az órában érkezett ide Bátára Ártándy Pál és jelentette nekünk, hogy tekintetes és nagyságos uraságtoknak nagy szüksége van átkelőhajókra. Ennek hallatára rögtön két kompot, nyolc átkelőhajót és egy ágyúnaszádot, minden felszereléssel együtt útnak indítottunk. Agyúmestert is rendeltünk ki és a hajókkal együtt leküldtük. Azt gondoltuk végül is, hogy a
