Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

ra és falvakra a falvak nagysága szerint Isten által megkövetelt igazságossággal előzetesen beszerzett nyilvánvaló tanúbizonyságok és bizonyító dokumentumok alapján kivetettünk. Ebből az összegből igazságosan Monostor mezővárosra 438 forint és 84 dénár, Garára 343 forint és 44 dénár, Bajára 572 forint és 40 dénár. Aranyra 157 forint és 41 dénár, Vajasra 14 forint és 31 dénár, Tótira 85 forint és 86 dénár, Patolára 81 forint és 9 dénár, Katymárra 81 forint és 9 dénár, Borsodra 310 forint és 5 dénár, Pongráczra 57 forint és 24 dénár, Szentgyörgyre 71 forint és 55 dénár, Mátyusházára 85 forint és 86 dénár, Bátára 519 forint és 93 dénár, Szeremlyére 286 forint és 20 dénár jutott. Ezek a mezővárosok és falvak Tolna mezőváros említett polgáraival és lakóival szemben elítéltettek. Az előrebocsátottak tanúbizonyságára elhatároztuk, hogy az alispánjaink és szolgabíráink pecsétjével szokott módon megpecsételt ezen oklevelünket az említett Tolna mezőváros polgárainak és lakosainak kiadjuk, ahogy azt az igazságosság megköveteli. Kelt Csernéden, Nagyboldogasszony ünnepe utáni hétfőn az Űr 1519-ik évében. FORRÁS : Fekete Nagy Antal, Érszegi Géza, Kenéz Győző, Solymosi László, Monumenta rusticorum in Hungária rebellium anno 1514. Budapest, (kiadás alatt). MEGJEGYZÉS: íme Szatmáry György kancellár igazának bizonyítására előttünk a Tolna megye vizsgálatáról készült oklevél. Szép összeg kerekedett abból, amit a Várdai jobbágyai kötelesek fizetni kártérítésül Tolna mezőváros lakóinak a parasztfelkelés idején okozott károkért. Nem tudjuk pontosan, milyen elgondolásból fizet az egyik település többet, mint a másik. Valószínű, hogy a települések nagyságának fontos mutatója a kártérítés összegének nagysága. 1/69 1521. március 14. II. LAJOS KIRÁLY VIZSGÁLATOT RENDEL EL A BÁTAI APÁTSÁG JOBBÁGYAINAK ÉRDEKÉBEN Lajos, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország stb. királya hívünknek, a tisztelendő szerzetes testvérnek, Máténak, Pannonhalma apátjának üdvözletünket és kegyelmünket! Panasz hangzott el felségünk előtt híveink, a Szent Mihály és Krisztus legszentebb vére tiszteletére szentelt bátai egyház valamennyi jobbágylakosa nevében és érdekében amiatt, hogy a bátai apát az említett egyház javait, ami kevés csak lehetett, bűnös és illetlen dolgaira nagyrészt elfecsérelte és az említett jobbágylakosait sokszor és különbözőképpen megkárosította, ártott nekik, háborgatta őket és kellemetlenkedett nekik. Közülük ugyanis egyeseket elfogatott és bebörtönöztetett, nemkülönben javaikat és dolgaikat felprédáltatta. másokat pedig miután kifosztotta őket javaikból és dolgaikból, kizárt és kizavart a házaikból, javaikból és dolgaikból. Emiatt a rettenetes zaklatás és háborgatás és megkárosítás miatt több mint hatvanhat jobbágy az egyház birtokairól mások birtokaira átköltözni és ott megtelepedni kényszerült, az említett egyház nyilvánvaló pusztulását és elnéptelenedését idézve ezzel elő. Mi tehát miután az erről szóló beadványt megkaptuk, nem akarván, hogy az említett egyház a javait elveszítse és azok prédára kerüljenek, valamint azt