Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

RÖVIDÍTÉSEK, IRODALOM, JEGYZET, FÜGGELÉK

62. Daróczy Zoltán: Adatok néhány dunántúli család leszármazásához: Turul, XXXVII. köt,, Budapest, 1929. 27. 1., s még Fraknói Vilmos i. m. (1879), 31. 1. 63. Holub József: Ete város története. (Adalékok a Tolna megyei Sárköz település- és gazdaságtörténetéhez): Történeti Statisztikai Közlemények, 2. évf., 3-4. szám, Budapest, 1958. 30. 1. 64. Fraknói Vilmos i. m. (1879), 38.1., említi a Neoacquistica Commissio 1703. évi jú. 21-i oklevelében felsorolt 44 helységet. Ezenkívül Haas Mihály i. m. 371-372.1., említi a pécsi káptalani lt-ban lévő 1351. évi oklevélben felsorolt 28 helységet, valamint OL 0-18, Processus Tabulares, 4-2808, Litt. E ad Nr.38 perben lévő hiteles másolatokon Mérey apát és Martonfalvay István, Bécsben, 1698. júl. 4-én kelt 11 helységet felsoroló oklevele, s még OL A-93, Acta particularia, 13. csomó, Nr. 133 permellékletben Nagyszombaton, 1697. jan. 7-én kelt az esztergomi székesfőkáptalan azon regestruma, amely az 1514. évi állítólagos összeírás lejegyzését őrzi: „Zaxardiensis Abbatio Zexard, Csatár, Szentmiklós, Szerdahely, Ikcse, Kövesd, Adács, Bátt, Hidas, Malontha. Recentiori vero scripturae haec habentur Ette, Janya, Nyámád, Őcsény, Asszonyfa, Ebes, Almás, Ság". 65. Vass Előd i. m. (1980), 14-15.1. Ezenkívül még Haas Mihály i. m. 371-372.1., s még Holub Józsefi, m. (1958) 30. 1., valamint Varga Ádám: Mözs község története, Szekszárd, 1973.34-35.1. megállapítja, hogy Mözsön csak néhány portája lehetett a szekszárdi apátnak. 66. Zsigmond-kori Oklevéltár. Szerk. Mályusz Elemér II. (1400-1410). Első rész, Budapest, 1956. 92. 1., s még gróf Zichy család Okmánytára, Budapest, 1876. V. köt., 227.1. Ezenkívül még Kapocs Nándor-Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zichy okmánytárban, Bajai dolgozatok 5., Baja, 1893. 29. 1. 67. Gróf Zichy család Okmánytára i. m. V. 606. 1. 68. Ladányi Erzsébet: Libera villa, civitas, oppidum: Annales Universitis Seien. Budapestien, de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica, Tom XVIII., Budapest, 1977. 14. és 24. 1. 69. Bartal Aurél: Fadd monográfiája, H. n. (Pécs) 1941. 23-24. 1. 70. Bartal Aurél i. m. 21-22.1. Ezenkívül Sörös Pongrác i. m. 57.1., valamint még Antonius de Bonfinis i. m. Decas III., Liber IV., 97-98. 1., s itt köszönöm meg Spekner Enikőnek szíves fordítását. Ezenkívül Székely György: Földesúri törekvések a jobbágyság költözési jogának felszámolására Magyarországon, kelet-európai típusú folyamat az 1514 előtti évtizedekben: Agrártörténeti Szemle XIV. évf. 3-4. szám, Budapest, 1972. 265. 1. 71. Daróczy Zoltán i. m. 27-28. 1., s még Szentpéteri Imre: Hédervári Imre 1447-iki felmentő levele: Turul, XX. évf., Budapest, 1902. 155. 1. Ezenkívül még Kozák András: A szekszárdi apátság és a megyeháza története: Tanulmányok Tolna megye történetéből VI., Szekszárd, 1975. 351.1. Álmosdi Csire Zsigmond apát 20 éves apátságáról és építkezéseiről elismerőleg szól. 72. Mendöl Tibor: Néhány szó az alföldi város kérdéséhez: Földrajzi Közlemények LXVIII. évf., 3. szám, Budapest, 1939. 4-6.1. Ezenkívül Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Értekezések a Történeti Tudományok Köréből. Új sorozat 37., Budapest, 1965.14-15.1., s még Kubinyi András: A főváros szűkebb piaci körzete: Budapest története IL, Budapest, 1975. 23-27. 1. 73. Bácskai Vera i. m. 14.1., s valamint még Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, Budapest, 1893. II. köt., 408-409. 1. itt Tolna megye városait sorolja fel. 74. Csánki Dezső i. m. III. 408. lapon az 1485. évi oklevelet idézi a Batthyány család körmendi levéltárából. Himfyana Nr. 745 jelzeten. Ez az oklevél azonban Érszegi Géza főlevéltáros szerint az OL diplomatikai gyűjteményében nem szerepel. 75. Gaál Attila: Régészeti adalékok a Béla tér rendezéséhez: Tolna Megyei Népújság (1979. február 25-i szám), 11.1. Ezenkívül Holub József i. m. (1958), 30. 1. A vár területének nagysága 90x110 m kiterjedésű domb felszínéhez igazodhatott. A vár későbbi helyszínrajzairól: Kozák András; SzBBÁMÉvk 1970. Szekszárd, 1970.158-159. lapokon az 1794. évi helyszínrajzok fényképmásolatait közli. 76. Eperjessy Kálmán: A magyar falu története. Studium 58., Budapest, 1966. 37. 1. Ezenkívül Mészáros Gyula: Á Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattári jelentése: Szekszárd, Vörösmarty utcai feltárásról. 500. Sz. VIII. 1958. Ltsz. 4132; Szekszárdon a legrégebbi fazekasnegyedként említi. 77. Gaál Attila i. m. (1979), 11.1. Ezenkívül az 1851. évi vízvezetékrajzról: TML, IV-z, Cs. Kir. Megyehatóság XIII. B. Nr. 9199/1855jelzeten bejelölt helyeken. A pécsi középkori vízvezetékről: Nagy Lajos-Fetter Antal: Pécs régi vízvezetékrendszerének története: Baranyai Helytörténetírás 1974-75, Pécs, 1976.130.1., említi a pécsi vízvezetéket Oláh Miklós és Istvánffy Miklós XVI. századi leírásából. 78. Horváth Jolán: A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattári jelentése: Szekszárd, Munkácsy utca 13. alatti feltárásról. XVII. 183/1971. Ltsz. 9540. Ezenkívül Holub Józsefi, m. (1958) 30-31.1. Ezenkívül a plébániatemplomról: Vatican, Archivi. Segreto Vaticano, II. Cancellerio Apostolica, 1. Registri Avenionensi, Vol. 199., Fol. 376 recto et 378 verso. Érszegi Géza szíves közlése. 79. Csalog József: Talpas sövényházak a tolnavármegyei Dunaszakaszon: Néprajzi Értesítő, XXXI. évf, Budapest 1939. 35-41. 1. 80. Mészáros Gyula: A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattári jelentése: Szekszárd, Rákóczi utca 67. alatti feltárásról. 1/1960/46 és 1959, Ltsz. 4925, s ezenkívül Uő., Szekszárd és környéke törökös díszítésű kerámiai emiekei, Szekszárd, 1968. 11-15. 1. 81. Érszegi Géza i. m. (1978) 68-69. 1., s valamint Hazai Okmánytár, Győrött 1867. IV. 331. 1. 82. Békefi Rémig i. m. 97.1., említi az 1468. évi oklevél tartalmát. Ezenkívül Knauz Nándor: Középkori olygarchák: Magyar Sión, III. évf, Esztergom, 1865. 559.1., s az 1457. évi levél latin szövegét Spekner Enikő fordította le. 83. Csorba Csaba: Erődített és várrá alakított kolostorok Dél-Dunántúl törökkori végvári rendszerében: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 5., Kaposvár, 1974.15.1. említi Tamás, vránai perjel 1457. évi támadását, és véleménye szerint ezután ő alakította véglegesen várrá Szekszárdot és Bátát. Ezenkívül még Fraknói Vilmos: Vitéz János esztergomi érsek élete. Házi Könyvtár XXX., Szent István Társulat, Budapest, 1879.123.1. és 128.1., s még ehhez Tomann, Meinrad i. m. 121. I.