Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD KORAI TÖRTÉNETE - A bronzkor - - a korai bronzkor

időben is meglehetősen sűrűn lakott hely volt területünk. Ha el is hagyták telepeiket az egykor ott lakók, újból és újból újabb csoportok foglalták el a jó életlehetőségeket kínáló dombokat. A BRONZKOR Az emberiség történetében óriási változást hozott a kohászat megjelenése, mely Mezopotámiában és Egyiptomban már az i. e. IV. évezredben ismert volt. Az elsőként használt puha rezet váltotta fel a bronz úgy, hogy a 90-97% rézhez 3-7%-nyi ónt, vagy antimont ötvöztek. Az így létrehozott új fém tulajdonságai nemcsak a használati eszközök és fegyverek tartósságát biztosította, hanem hatással volt az életmódok megváltozására is. A bronz Dél-Európában az i. e. III. évezred végén jelent meg, majd innen indult „hódító útjára" egész Európába.

10 AII. évezred folyamán szinte egyeduralomra tett szert a népek eszközanyagában. A Kárpát-medencében a bronzkort három nagy korszakra osztjuk. Sajnos nem áll rendelkezésünkre írott forrás e korról, mint Mezopotámiában, Egyiptomban, vagy akár a görög kultúra területén, sőt még utalásokat sem találunk ezekben a forrásokban vidékünkre vonatkoztathatót. Ez érthető, hiszen valójában nagyon távol fekszik hazánk még az Égeikumtól is, s így aligha tudtak, vagy akartak tudni az itt élő népekről az írni tudók. KORAI BRONZKOR (i. e. XX-XVIII. század) A rézkor utolsó periódusában, az i. e. III. évezred második felében, valóságos „népvándorlás" alakult ki Kelet- és Dél-Kelet Európában. E népmozgások az évezred végére elérték a Balkánt, de nagy valószínűséggel a Kárpát-medencét is. A nagy állattartó, nomád életmódot folytató kurgánsírok népe új hadi-technikájával (lovasság), korszerű fegyverzetével viszonylag hamar legyőzte a bádeni (péceli) kultúra népeit. Ám e keleti kiindulású népmozgás elérvén a Balkánt, ott és Anatóliában is újabb hullámzást hozott. így az ott élő népek láncreakciószerűen kimozdultak helyükről, s ennek következtében a Kárpát-medencében újabb déli expanziót hoztak létre. A korábban egységes etnikai kép erősen megváltozott. Bár a péceli népesség kultúrája nem tűnt el nyomtalanul, mégis egy világos folyamattal állunk szemben. A keleti és déli hatások domináns szerephez jutottak és egy nagyjából egységes zóki művelődés jött létre." Ez egyben azt jelenti, hogy nem egyetlen néphez köthető e művelődés, hanem több népcsoport azonos színezetű életvitelének jelölése csupán. Dél-Dunántúl területén ezzel szemben egy erősen déli színezetű kultúrával, a Vucedoli kultúrának hatásaival számolhatunk. Szekszárd és közvetlen környéke - úgy tűnik - erősen megsínylette ezt a viharos időszakot. Alig tudunk e korból származó telepről. Csupán a Kadarka utcából került be a múzeumba - szórványként - néhány olyan cseréptöredék, mely egy kora bronzkori telep maradványaival kecsegtet. Ennél lényegesen fontosabb egy déli típusú bronztőr gyűjteményünkben, hiszen ez nemcsak a déli expanzió fontos bizonyítéka, hanem azt is feltételezi, hogy lakatlannak e város környékét nem mondhatjuk e korszakban. A korai bronzkor első századaiban még viszonylagos nyugalomról sem beszélhetünk a Kárpát-medencében. A kialakult népi tarkaságot tovább színezte az is, hogy még nyugateurópai népcsoportok is megjelentek a Dunántúl északi részén. Ám ezek a néptöredékek éppoly gyorsan tűntek el szinte nyomtalanul, mint amilyen hirtelen volt megjelenésük. E jelenséget csak gyors beolvadásukkal tudjuk magyarázni. De pont ez volt az oka annak, hogy e korszak végére egy sajátos kárpát-medencei bronzművesség alakult ki. A három irányból hozott technikai és formai ismeretek itt ötvöződtek egységes és sajátos formavilág-