Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

halmi főapát mellett, elnöktársként (compresidens) Zselicszentjakabon a Szent Benedek Rend nagykáptalani ülésén, György szekszárdi apát is részt vett. Ő a török megszállás előtti utolsó ismert szekszárdi apát. Az ismert bekövetkező események alapján állíthatjuk, hogy a szekszárdi apátság György apát működésével 1527-1529 közötti időszakban újjáéledt. Már a mohácsi csata után, Szapolyai János erdélyi vajda és Habsburg Ferdinánd ausztriai főherceg egyaránt királlyá koronáztatta magát, s a kettőjük között ádáz polgárháború kezdődött az ország teljes birtokba vételéért. Ennek következtében Szapolyai János király követe, a lengyel Laski Jeromos által, Isztambulban, 1529. február első napjaiban katonai védelmet biztosító „szövetségesi szerződést", kötött Szulejmán török szultánnal. A szultán pedig Szapolyai katonai támogatását Mehmed szendrői (Smederevo) szandzsákbégre bízta. Szapolyai János híveinek támogatásával 1529 elején Mehmed bég csapatai Bács mezőváros mellett táborhelyet létesítettek. A fentmaradt levelek alapján, Bács mellől 1529 áprilisában már Kalocsa környékét dúlták fel. 1529. jún. 18-án pedig a török dunai flottila Erdődnél megtámadta és szétverte Ferdinánd király dunai flottiláját, amelynek egy része átállt a törökökhöz. Az erdődi folyami csata után Baranya és Tolna védtelenné vált, s ebben a helyzetben érte Szekszárdot és környékét a tragikus kimenetelű török támadás. Erről, Mihály kalocsai prépost, Budán 1529. júl. 22-én kelt leveléből értesülhetünk: „a török dunai naszádosok Báta, Kesztölc, Bátaszék, lese, Ebes, Szekszárd, Tolna és Paks helységeket kirabolták és felégették".

93 Mehmed szendrői szandzsákbég csapatai alig távoztak el, Szulejmán szultán főserege vonult át immáron másodszor Buda felé. Az 1529. évi bécsi hadjárat török forrásai közül ismert a szultán naplója, amely a szekszárdi átvonulásról így írt: 1529. aug. 20-án, szerdán a pasa négy hídon átkelvén megszálla. A padisah a hidakon nem kelvén által, a túlsó hídfőnél szállá meg. 1529. aug. 21-én, csütörtökön, nyugvás. A padisah az említett négy hídon átkelvén megszálla Szekszárd helyén (törökül: Szögszár mahallinda). 1529. aug. 22-én, pénteken Szekszárdon megszállának. A janicsároknak az élésből fél-fél kila búza és a szajszkhane hasinak egy-egy kile árpa adaték, s megparancsolták, hogy mindenki a maga szárnyához menjen. 1529. aug. 23-án, szombaton, a császári sátor elmene".

94 Az 1529. július-augusztusban feldúlt mezővárost és apátságát a török elvonulása nyomában valószínűleg a Ferdinánd király hívének számító környező más uraság foglalta le magának. Mivel rövidesen újabb török támadásról értesülhetünk egykorú feljegyzés alapján, a „Verancsics-Évkönyv" az 1532. évben írja: „Kászon vajda Pesttül indulván Szekszárdot megszálla, megvevé, megigeté és beli az ő (maga) nipét szállítá". Azonban a török őrség Szekszárdon nem maradhatott sokáig, mert egy 1535-ből származó feljegyzés Étéről (Szekszárdtól 15 km) mondja el, hogy Felső-Baranyában fekszik, a Sárköz földjein, s a bátai apátság birtoka. A feljegyzés magyarázata az lehet, hogy a Bátai apátság tartotta fenn magát a legtovább, s a környéken több más birtokot is ekkor lefoglalt.

95 Ezt erősíti meg Ferdinánd király 1540. évi adománylevele is, amelyet a király Várallyay Szaniszló székesfehérvári prépostnak adott. Az adománylevél elmondja, hogy a most odaadományozott szekszárdi apátságot előbb vissza kell szereznie attól aki éppen bitorolja. Az oklevél megállapításának az lehetett az alapja, hogy éppen Kászon vajda 1532. évi támadása után Szekszárdon Szapolyai János király egyik híve birtokolhatott. A szomszédos Ete történetével kapcsolatban Holub József úgy véli, hogy talán ez a Szapolyai párti foglaló Török Bálint volt.

96 Török Bálint 1536 júniusában állt át végleg Szapolyai János király oldalára és már 1537 februárjában Ozorát fegyveresen foglalta el. Ettől az időponttól már biztosan számolhatunk Szekszárd környékén is a foglalásaival. A szomszédos anyavári uradalom földesura Bodó Farkas volt 1560-ig, s Török Bálint familiárisa és titkára Martonfalvay Imre deák, 1560 után ezt az uradalmat is megszerezte. Ezért feltehető, hogy korábban is foglalt itt le birtokokat. Tolna vármegye nagybirtokosai, 1536 utáni egységes Szapolyai-pártisága, azonban kiküszöbölte a nagyobb pusztító török hadjáratokat. Az egyház is a világi nagybirtok után igazodott, mert 1539-ben a bátai apát Szapolyai János királynak egy aranyozott ku-