Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A mezővárosi fejlődés útján

vár fala a régi vármegyeháza kertjében, a mai Dózsa György utcai telkek keleti végein, majd derékszögű fordulat után a mai Vörömarty utca 2. számú ház telkén keresztül a mai Béla tér közepéig tartott, ahol újabb derékszögű fordulat után a régi vármegyeház kertjébe záródott be.

75 A vár fala keleti és északi oldalán, a magasabb dombperem szegélyét követte, majd a mai Dózsa György utca és Vörömarty utca találkozásától haladt a mai Béla tér közepéig és onnan ismét a magas dombperemre fordult rá. A vár főkapuja a déli, a mai Béla térre néző oldalán volt. A középkori Szekszárd, a Buda-Eszék közötti országút leágazásánál útféli falu típusaként épült ki. A szalagtelkes település két utcát alkotott. Régészeti szórványleletek és a későbbi török adóösszeírásokból ismerjük ezt a két utcáját, amelyek a mai Bartina utca és a Zalka Máté utca vonalában épültek ki. A mai Vörösmarty utca 4. számú ház telkén Mészáros Gyula 1958 augusztusában két fazekas kemencefenék maradványát azonosította. Véleménye szerint ezek a maradványok középkori (talán Árpád-kori) régi fazekasnegyed létezéséről árulkodnak. Ezek a régészeti leletek arra a helyrajzi következtetésre vezetnek bennünket, hogy a mai Zalka Máté utcában a középkorban egymás mellett, főfallal az utca felé, sorakoztak a lakóházak és az egyik lakótelek végében állhatott (a mai Vörösmarty utca 4. számú ház) a megtalált fazekasműhely. Ez a fazekasműhely a vár nyugati árkából termelte ki a szükséges agyagot.

76 Olyan régészeti leletek kerültek elő a mai belvárosi templom, a megyei bírósági épület és a régi vármegyeháza által határolt területnek szinte minden pontján, mint középkori falmaradványok, házhelyek tűzhelymaradványai, s használati tárgyak. Ezekből arra következtetünk, hogy a Béla tér nyugati részén egészen a mai belvárosi templomig tarthatott az az utca amely a mai Zalka Máté utca vonalában haladt. Régészetileg igazoltnak látjuk azt a helyrajzi tényt is, hogy a mai belvárosi templom helyén és környékén lehetett a középkori „kovácsszer", azok az egymás mellé települt kovácsműhelyek, amelyekhez még vízmeghajtású kalapácsot is építettek. A mai Béla tér közepén álló díszfa helyén volt a város egykori kútja, melynek közeléből nagyon szép öntőminták, díszesen megmunkált vastárgyak, s használati eszközök kerültek elő. A régészeti leletek és az egykori leírások nem egyeznek meg abban a két kérdésben, hogy a város egykori kútját, mikortól táplálta a Kisbödő-hegy forrásából táplálkozó vízvezeték és ez mikor, hol haladt? A vízvezeték építésének időpontjaként, a pécsi vízvezeték mintája alapján, az 1440-es évek jöhetnek legkorábbi időpontként szóba. A vízvezeték iránya pedig a mai Bartina utca és a Babits Mihály utca találkozásánál, eddig öt nyomvonalon feltárt vízvezetékcsövek alapján és későbbi 1851. évi tervrajzok szerint állapítható meg. A városba levezető kerámia-vízvezeték csövei az egész mai Béla teret behálózták. Irányuk a mai belvárosi templom felé tartott, de felső szakaszuk első nyomvonala bizonytalan, mert az 1851. évi tervrajzon a Bartina utcai házak kertjének végében haladt. Ez viszont már a későbbi török építést mutathatja. Elképzelhető, hogy a mezőváros kézműves negyede véglegesnek mondható formájában, a Zalka Máté utca vonalában vár alatti településként az 1440-es évekre kialakult az uradalom támogatásával.

77 Itt az említett fazekasokon és kovácsokon kívül még a szőlőtermesztéshez társuló faipari mesterségek meglétére is gondolhatunk, mint kádár, pintér, kerékgyártó stb. A középkori Szekszárd másik utcája, a mai Bartina utca vonalában, véleményünk szerint akkor sokkal inkább mezőgazdasági jellegű lehetett, s laza kertekben álló lakóházai a mai Kisbödő utcáig terjedtek. A XV. századi szekszárdi főtér, az említett városi kút körül, az apátsági vár déli főkapuja előtt volt. A főtér déli oldalán, a mai Bartina Áruház helyén állhatott a középkori plébánia és közvetlenül mellette a templom, valamint mögöttük, a mai Munkácsy és Bezerédj utcák között a temető. Horváth Jolán régész, 1970-ben a mai Munkácsy utca 13. számú háztelek területén középkori (Árpád-kori) sírokat tárt fel. A területet ismerő régészek egyöntetű véleménye szerint is ezen a helyen kell keresnünk a város középkori temetőjét. A temető mellett mindenképpen a kor szokása szerint ott kellett állnia a templomnak és a plébániának,