Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A szekszárdi apátság alapítása és szerepe
de hatalmát öccsével, Béla herceggel 1048-ban megosztja az ország egyharmadának átengedésével, s ugyanekkor örökösévé is tette. A királyi birtokok megszilárdulását jelenti az 1053 körül elkészült Sarchas bíró-féle összeírás, amely a királyi birtokok népeinek első számbavételéről készült. Az összeírás nem maradt fent, így csak sejthetjük, hogy benne a tolnai királyi udvarházhoz tartozó Szekszárd részbirtoka is szerepelt. Az 1055. év folyamán I. András király Tihanyban bencés apátságot alapít „Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére", s alapítólevelében az adományozott birtokok és jövedelmek között a tolnai piac- és vámjövedelmek egyharmadát is felsorolja. 40 Ez a királyi rendelkezés a tolnai rév jelentős forgalmát emeli ki. A következő években a tolnai királyi udvarházhoz tartozó Szekszárd település életében döntő jelentőségű események következnek be. I. András király fiát, Salamont 1056-ban a korábbi megállapodás ellenére még életében királlyá koronáztatja, s nemsokára eljegyzi IV. Henrik német-római császár testvérével, Judittal. Ebben az időben az ország keleti egyharmadát uraló Béla herceg már külön pénzt veretett, de a krónikások szerint I. András királlyal ellentétben nem élt a pénzrontás eszközével. A kiskorú Salamon herceg királlyá koronázása utáni feszült helyzetben, Béla herceg mellőzése miatt I. András király a Tisza melletti Várkonyban, a kard és korona közti választással próbára akarja tenni öccsét, Béla herceget, hogy megbizonyosodjék nem fenyegeti-e fia, Salamon trónját. Béla herceg, noha a hercegséget jelentő kardot választja, egy bizalmas híve tanácsára, biztonsága érdekében mégis Lengyelországba menekül. I. András király korábbi aggodalma fia trónököklése miatt nem volt alaptalan, mert Béla herceg Lengyelországból 1060 elején sereggel tért vissza. Ekkor I. András király a családját nyugatra menekíti és német segítséggel felveszi a harcot. 1060 őszén a király és a herceg seregei a Tisza vidékén csatát vívnak egymással, ahol Béla herceg győzedelmeskedik. A menekülő királyt a herceg csapatai üldözték. A középkori magyar krónikákból merítő Tarih-i Üngürüsz török kézirata úgy meséli ezt el, hogy ekkor Béla herceg a Dunán Szekszárd közelében kelt át. A mosoni kapunál vívott újabb csatában a királyt lova ledobta és sebesülten a herceg fogságába került. A királyt súlyos sérüléseivel a zirci királyi udvarházba szállították, ahol rövidesen meghalt. Az általa alapított tihanyi apátságban temették el. 41 Béla herceget, akit hívei 1060. december 6-án Székesfehérvárott megkoronáztak, 1061 elején országgyűlést hívott össze Székesfehérvárra, amely feltehetőleg a pénzreformmal és a közigazgatás szabályozásával foglalkozott volna. Az országgyűlésre nagyszámú sokaság gyűlt egybe, és a vezetőjükként fellépő Vata fia János irányításával a pogány vallás visszaállítását követelték. Az események lefolyása a pogánylázadással, és annak következményeivel együtt krónikánkban teljesen hitelt érdemlő módon került leírásra: „...Béla herceg tehát - melléknevén Benyn - győzedelmesen, diadalmenetben Fehérvár városába vonult, ott a püspökök felkenték és a királyi koronával szerencsésen megkoronázták. Az országot békességben kormányozta, az ellenség zaklatása nélkül és népe javát kereste. Hozzáértésének bizonyítékául többek között nagyméretű pénzérméket veretett színezüstből, és az áruk értékét meghatározott mérték szerint állapította meg különleges bölcsességre valló igazságos mértéktartással. Nem engedte, hogy a kereskedők és a pénzváltók kárhozatos és falánk kapzsiságukban a közemberektől és a parasztoktól túlontúl nagy nyereséget szedjenek... A legkegyelmesebbb király kikiáltókat is küldött az egész Magyarországra, hogy minden helységből hívjanak meg két ékesszóló öreget a királyi tanácsba. Ennek hallatára nemcsak azok, akiket hívtak, hanem jóformán az összes paraszt és szolga Magyarország köznépének összességével együtt eljött a királyhoz Fehérvárra. A király, valamint a püspökök és a főurak a mérhetetlen sokaság láttán megrémültek, hogy azok esetleg rájuk törnek... a harmadik napon azután, amikor a választ várták, a király parancsára fegyveres katonák rontottak rájuk, sokat lemészároltak közülük... A legkegyelmesebb király pedig uralkodása harmadik évének letelte után Dömösön, királyi birtokán, mivel trónszéke összeomlott, összetörte testét és gyógyíthatatlan betegségbe esett. Félholtan a Kinizsva (Kanizsa) patakhoz vitték bizonyos országos teendők miatt, és ott költözött el az evilágról. Eltemették pedig Szent