Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

RÖVIDÍTÉSEK, IRODALOM, JEGYZET, FÜGGELÉK

Vass Előd Szekszárd az apátság alapításától a török kiveréséig JEGYZET 1. Kósa László-Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása, Budapest, 1983. 163-164. 1. Ezenkívül Vass Előd: Kalocsa környékének török kori adóösszeírásai, Kalocsa, 1980. 11-12. I. 2. Andrásfalvy Bertalan: Duna-mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig: Tanulmányok Tolna megye történetéből VII., Szekszárd, 1975. 84-85. 1. 3. Szekszárd mai területének régebbi földrajzi viszonyairól: OL S-74, M. Kir. Kereskedelemügyi Minisztérium térképei (1898), s még OL S-12, Helytartótanácsi térképek, Divisio IV., No. 8., No. 10-11., No. 16., No. 18-19., valamint OL S-12, Htt. térk., Divisio XIII. No. 397., s még uo. No. 211. Ezenkívül OL S-78, Nr. 4.: Szekszárd 1860. évi kataszteri térk., valamint Magyarország Földrajzinév-tára II., Tolna megye, Budapest, 1979. térk. 4. Belitzky János: A magyar törzsek és nemzetségek vándorlása: Bécsi Magyar Történeti Intézet Évk. V. évf., Budapest, 1935. 53.1. Ezenkívül Érszegi Géza: A középkor. Évszázadokon át, Tolna megye történetének olvasókönyve I., Szekszárd, 1978. 21. 1., valamint Cifta Anna: Településtörténeti városképi műemléki vizsgálat. Szekszárdi településcsoport általános rendezési terve. Betelepülések térbeli ábrázolása. Váti, Budapest, 1980. 6-7.1. Ehhez még: Szentpéteri Imre: Scriptores rerum hungaricum (továbbiakban: SRH), Vol. I-IL, Budapest, 1937. I. köt. 36. 1., valamint Pais Dezső: Magyar Anonymus (...), Budapest, 1926. 84. 1. 5. Györffy György: István király és műve, Budapest, 1977. 32-33., 48., 50. és az 58. lap térképe. 6. Györffy György i. m. 62.1. Ezenkívül még Kristó Gyula-Makk Ferenc-Szekfű László: Adatok „korai" helyneveink ismeretéhez I.: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominata. Acta Historica, Tomus XLIV., Szeged, 1973. 42-51. 1. 7. Györffy György i. m. 72-73.1., valamint még Kralovánszky Alán: Újabb adatok Veszprém és Székesfehérvár településtörténetéhez: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (1984), Veszprém, 1985.190. lapon említi Brúnó püspök missziójának jelentőségét. 8. Gaál Attila-Kőhegyi Mihály: Tolna megye földrajzi nevei régészszemmel: Dunatáj, VII. évf. 1. szám, Szekszárd, 1984. 58-59. lapon említik „Tolna megye földrajzi nevei" c. mű alapján, régészeti szempontból Szekszárd mai területén cca 22 lelőhely található, valamint még Komoróczy György: A kereskedelem és ipar Szent István korában, Budapest, 1938. 34. I. 9. Györffy György i. m. 103-104. 1. 10. Györffy György i. m. 109.1. Ezenkívül Magyar Kálmán: Források Somogy honfoglaló nemzetségéről (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez, 1.): Somogy Megye Múltjából, Levéltári Évkönyv 15., Kaposvár, 1984. 5. 1. említi, hogy nem az Árpádok voltak a mai Somogy megye első megszállói. 11. Timár György: A középkor az írásos források alapján. Sásd (monográfia), Sásd, 1982.108.1. a Regöly községbeli Kupavár történetéről szól, s ehhez még Magyar Kálmán i. m. 31. t. említi, hogy az Árpádok csupán 955 után kerülhettek Somogyba. 12. Drevnetjurkszkij Szlovarij, Leningrád, 1969. 488-489.1. s még Brockelmann, C, Mitteltürkischer Wortschatz nach Mahmud Al-Kasgaris Divan Lugat At-Turk, Budapest, 1928. 172. I. 13. Szentpéteri Imre i. m. SRH I. 312-314. 1., s még Kristó Gyula-Makk Ferenc-Szekfű László i. m. 47-48. 1. 14. Györffy György i. m. 119. és 235-239.1. tárgyalja az 1015. évi pécsváradi alapítólevél szövegét. Ezenkívül Karácsonyi János: Szent István király oklevelei és a Szilveszter bulla, Budapest, 1891.76-77.1., valamint Pauler Gyula: A magyarnemzet története az Árpádházi királyok alatt, I. köt. Budapest, 1899.49.1., említi a kolostor alattvalóit, összesen 1107 családfőt 41 faluban, s így egy falura átlagosan 26-27 családfőt számít. Ezzel szemben Kristó Gyula: A fekete magyarok és a pécsi püspökség alapítása: Acta História de Attila József nominata, Tomus LXXXIL, Szeged, 1985.14-15.1. említi meg, hogy az 1015. évi pécsváradi alapítólevél hamis, de a pécsváradi monostor 1037. évi felszentelése a Pozsonyi Évkönyv alapján valós ténynek tekinthető. 15. Karácsonyi János i. m. 80. és 93-94. 1. 16. Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása III., A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évk. (továbbiakban: SzBBÁMÉvk) IV-V. (1973-1974), Szekszárd, 1975.192-193.1. Ezenkívül uő., A szekszárdi apátság és a megyeháza története: Tanulmányok Tolna megye történetéből VI., Szekszárd, 1975. 340.1. Ezenkívül Kristó Gyula i. m. (1985) 15-16.1. említi, hogy a Pozsonyi Évkönyv adata a pécsváradi apátság 1037. évi felszenteléséről valós, így csupán az alapítólevél 1015. évi keltezése lehet vitás, de a tartalma nem. 17. Karácsonyi János i. m. 80. és 93. lapján: „SACSARD". 18. Szentpéteri Imre i. m. SRH I. 209. lapján: „SAXARD". 19. Uő., SRH I. 180. lapján: SCEUGZARD. 20. Uő., SRH II. 38. lapon: ZUKARD. 21. Uő., SRH I. 360. lapon: ZEGZARD. 22. Uő., SRH I. 360. lapon: ZOGZARD. 23. Jerney János: A káptalanok és a konventek története: Magyar Történelmi Tár, II. köt., Pesten 1855. A162. lapon idézi pecsétlenvomatáról: SEXARD, s még SRH II. 332: SEXARD. 24. Szentpéteri Imre i. m. SRH II. 188. lapon: CZUCKRAD. 25. Uő., SRH II. 174. lapon és 188. lapon: ZUCKRAD és ZACHZARD.