Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Szekszárd az első világháború éveiben

A Tolnavármegye ünnepelte a zökkenőmentes szervezést, s a lakosság hazafiságtól vezérelt, zokszó nélküli engedelmességét. Hírei közé azonban ekkor még becsúszhatott néhány baklövésről szóló, mint az, hogy a tolnai 13-as huszárezred hadba vonulási utalványát Szekszárd helyett Pécsre küldték az adóhivatalba. Utalvány nélkül nem kaptak a felvonuláshoz pénzt, csak külön pénzügyminiszteri utasításra.

424 A bürokrácia elemében érezte magát, s hasonló hibák elkövetésével sok szenvedést okozott a katonáknak a háború alatt. A hírzárlat és a háborús izgatás természetes következménye volt a rémhírek elterjedése, és a fel-felbukkanó tömeghisztéria. Mindenhol áruló szerb pópákat és kémeket láttak, gyilkosságokról és öngyilkosságokról beszéltek. A háború ügye mögé fölsorakozott helyi sajtó is közölt téves híreket, mint a Tolnavármegye arról, hogy „Belgrád kegyelmet kér" a 44-es és 68-as honvédektől.

425 Az ország háborúra való felkészületlenségét a hátország, a polgári lakossága az első napokban megérezte már, különösen a kétkezi munkájukból élő munkásrétegek, és a kisfizetésű alkalmazottak hátramaradt hozzátartozói. A kereső férfi hadba vonulása esetére nyújtott hadisegélyről még 1882-ben rendelkeztek. Az 1882. évi 11. törvénycikkben foglalt segélyre jogosult hozzátartozók körét kibővítette az 1914. évi 45. törvénycikk - ezt 1914. december 21-én hirdették ki, tehát utólag született. A segélyezhető családtagok körének bővítésén kívül lényeges az 1914-es törvény rendelkezése a lakásilletékről, amelyet bérelt lakásban lakók kaptak. (8. §) A segély összege területenként és foglalkozásonként különbözött, Szekszárdon a polgármester állapította meg. A hadisegély már az első perctől kezdve elmaradt a rendezetlen ellátási viszonyok közt magasra szökő spekulációs árak mellett a létfenntartási költségektől. A kiskeresetű rétegeket elsősorban érintő élelmiszerárak már a mozgósítást megelőzően felszöktek. A sajtó már július 30-án intézkedéseket sürgetett az élelmiszeruzsora ellen.

426 Az 1914-re Szekszárdon megállapított napi-fejenkénti - katonai rangtól függő - 57-58 fillér segély messze elmaradt a kenyérkereső férfiak után hátramaradt családok létfenntartási költségeitől. A hadba vonulók növekvő számára a háború során a segélyezett családok számából lehet csak következtetni. 25. tábla. A hadisegélyben részesített családok száma 1915-1918' 1915 1916 1917 1918 Szekszárd 1147 1173 1676 1726 Központi járás 3 607 4899 4640 4818 Tolna megye 13 581 19088 24628 25 676 A besorozott katonák száma nyilván lényegesen nagyobb, mint a hadisegélyben részesített családoké. Egy családból több fiút, sőt, 1915-től a sorozási korhatár kiszélesítése óta az apákat is bevonultatták. 1917-től radikálisan korlátozták a mentesítések jogcímeit is. A kereken hatezer kereső szekszárdi lakosnak mintegy felére becsülhető az 1917-től besorozottak aránya, ami azt jelenti, hogy a kereső férfiak több mint kétharmada katona lehetett. A munkaerőhelyzetet kevéssé javította meg 1916-tól kezdve a hadifoglyok kiutalása a parasztgazdaságokba. Szekszárdon ez annál is kevésbé jelentős, mert az orosz hadifoglyok nem értettek a szőlőműveléshez. A változatlan szintű állami bevételek mellett a megnövekedett hadikiadásokat az állam papírpénz-kibocsájtással fedezte, ami 1916-ig 100%-os inflációhoz vezetett.

428 A drágaság, a hiányok és a háború elején a bevonultak kiesése után is megmaradt munkanélküliség, a háború egyik legnagyobb hátországi problémájával bővült, az őrizetlenül maradt gyerekek gondjával. Az eddig is nehezen boldogult rétegek egyik napról a másikra a legnagyobb nyomorúságba süllyedtek. A háború a hátországban az első naptól kezdve példátlan mére-