Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Szekszárd az első világháború éveiben

kadt a hadigazdaság terhe. A szerb határokon ekkor már dörögtek a fegyverek. Boda Vilmos, mint negyven évvel korábban az „Englische Reiterei" piactéri megjelenésekor, úgy látta, hogy a tüntetés „a különben csendes és higgadt Szekszárdból is nagy várost formált..."

4 0 A városházán Szentkirályi polgármester a katonai ügyosztállyal éjjel-nappal a mozgósítást követő helyzet szervezésén dolgozott. Ő nem is ért rá fogadni a lelkes tömeg tüntetését. Helyette a város nevében Horváth Jenő ügyvéd mondott beszédet; sebtében föl is eskette a ház előtt összegyűlteket a hűségre és kötelességre. A városháza elől a tömeg az Augusz-ház elé, a kaszinóhoz vonult. A kaszinó ablakából szólt hozzájuk az ott tartózkodó Kovács Sebestyén Endre főispán lapos kis buzdító beszéddel. Szónoki képességeit Leopold Kornél, a bankár és laptulajdonos pótolta ki, aki utána lépett a tömeg elé. Az ő mozgósításáig tanúsított viszonylagos tartózkodása bizonyára a Munkapárt belső köreinek és magának Tisza Istvánnak a háborúval kapcsolatos fenntartásait tükrözte, amit Simontsits Elemér, ekkor már a képviselőház alelnöke közvetíthetett hozzá. Az ő beszédéből csak a gyűlölettől megrészegült, felizgatott tüntetők nem érezték ki a jólértesült ember szorongását, ami közvetve - hiszen ő is uszít - a burzsoá középrétegen belül is meglévő kételyeket bizonyítja: „Nem kell aggódnunk..." nyugtatja meg azokat, akik a legkevésbé sem aggódtak még; majd - jellemző módon - ésszerű érveket keres arra, hogy miért nem: „...a jogon és erkölcsön kívül rendelkezésünkre áll a saját bátorságunk, anyagi javaink, hogy piszkos ellenségeinket semmivé tegyük. De velünk van a leghatalmasabb nemzet Németország és Olaszország, ha kell a végletekig." A beszéd első, megnyugtató részét Leopold saját lapjában nem is hozta le, csak a Közlöny.

421 A háború alatt a cenzúra is törölte volna. Az utóbbi, a szövetségesekről szóló érvet a megyei közgyűlésen még nagyobb meggyőződéssel fejti ki, érzelmi húrokat is megpendítve: „...lehetetlen meg nem emlékezni arról, a mindnyájunkat megható bajtársi hűségről, tántoríthatatlan ragaszkodásról és igazi önfeláldozásról, amelyet Németország egész lakossága éppen a legválságosabb időben irántunk tanúsít. Büszkék lehetünk reá, hogy Európának kultúrában, vagyonban és katonai erőben leghatalmasabb nemzete a mi hűséges szövetségesünk".

422 Ez maradt 1914-re, a „művelt nyugot" eszményképéből. Boda kevésbé használt észérveket, s mást jelent számára a szövetség is. Neki 48-as álláspontja van ebben a helyzetben is: „...nekünk magyaroknak még külön elintéznivalónk is van a szerbek nyugtalan részével. Midőn mi 1848-ban szabadságharcunkat vívtuk ellenünk támadtak s sok fajrokonaink legyilkolásával tették helyzetünket súlyosabbá".

4 A hadigépezet és a kételyeiken magukat túltevő propagandisták, a pacifista szociáldemokraták meghátrálása után zavartalanul működtek együtt. A hosszú, kimerítő háború hétköznapjai következtek. A mozgósítást követően a hadsereg a szó szoros értelemben elfoglalta a várost. A katonai ügyosztály berendezkedett a megye- és városházban. Igénybe vette a közigazgatási apparátus itthon maradt részét. Állandó vármegyei és városi hivatalos szolgálatot vezettek be, ami avval a fegyelmező intézkedéssel kezdődött, hogy a hivatalnokokat, előadókat, s a kezelő személyzetet július 27-én éjjel két órakor berendelték munkahelyükre. A postán beszüntették a magáncélú telefon- és távíróforgalmat. A lapok is elszigetelődtek a hírforrásoktól. A hadvezetés lezárta a határövezetet. A hadiesemények hadititokká lettek, s csak hivatalos közlemények jelentek meg róluk. Bevezették a posta- és sajtócenzúrát. A munkatársak és nyomdászok bevonulása csak csökkent terjedelemben tette lehetővé a lapok megjelenését. A vasutat is átvette a katonaság. Hónapokig rendezetlen maradt a polgári személyes teherforgalom, ami az ellátásban is nehézségeket okozott. Útlevél-, határátlépési és kivándorlási tilalom lépett érvénybe. A külföldön dolgozó hadköteleseket is hazarendelték, s a Magyarországon lévő németeknek is kikézbesítették a német behívóparancsot. Bevezették a rögtönítélő bíráskodást, kiterjesztve a polgári ügyekre is a katonai büntető törvénykönyvet. Korlátozták az egyesülési és gyülekezési jogot. A nyilvános vendéglátó és mulatóhelyek zárási idejét este 9 órára állapították meg. Adófizetési és váltómoratóriumot vezettek be.