Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Szekszárd az első világháború éveiben

lett kormánypárti színekben lándzsát törő mestere, Leopold Kornéllal szemben. Akár Boda tizenöt évvel korábban, a „politikát" a „közérdek" ellen valónak tartotta: „...a magyar nemzetet nem a politizálás szenvedélye tartotta fenn eddig... Erős, egységes nemzeti társadalom alkothat hatalmas nemzeti államot. Szegény nemzet igazán nagy sosem lehet, mert a nagysággal velejár az anyagi jólét. - Munka - az erő, a népek nagyságának fundamentuma".

401 A Közérdek beköszöntő vezércikke már Tisza István ugrai levelének

402 szellemében kísérelt meg rendet tenni a maga és rétege számára a századelőn uralkodó politikai anarchiában. A vezércikket a konzervatív Simontsits Elemér alispán fejtegetése követi a közigazgatási reform során megnyirbált megyei autonómia veszélyeiről. A későbbi munkapárti irányzatot ő, Simontsits, Perczel Dezsőnek, Tisza barátjának famulusa közvetítette Szekszárdra. A Közérdek és a Tolnavármegye 1910. évi egyesülését egy gyakorlati esemény is elősegítette, Báter János nyomdász, a Közérdek kiadójának halála. Időközben azonban Leopold Kornél is felzárkózott Tisza totális nemzeti ideológiája mögé, amely a világháború előtt a szociális feszültségek ellen az állam védőszárnyai alá menekülő tőkés polgárságnak is megoldást ígért. A munkapárt megalakulását köszöntő megyei küldöttség vezérszónoka is Leopold volt, Simontsits mellett.

403 A két, ekkor már azonos plattformon álló lap egyesülésével létrejött Szekszárd első valóban modern hírlapja. Főszerkesztője a „Tolnavármegye és a Közérdek"-nek Leopold Kornél lett, felelős szerkesztője Bodnár István, főmunkatársa Földvári Mihály megyei főleváltáros. Kétszer jelent meg egy héten - hétfőn és csütörtökön. Különszámaival a telefonon és táviratilag érkezett napi politikai híreket szenzációvá dagasztva, napra készen szállította az olvasóközönségnek. Technikai háttere a modernizálódó Molnár-féle nyomdai részvénytársaság volt - megjegyzendő, hogy Molnár maga nem osztotta pártállásukat, inkább a szociáldemokratákhoz húzott politikailag.

404 Ő üzletet csinált, mint ahogy Boda Közlönyét, az ellenzék lapját is ő nyomta. Az ő együttesükkel válhatott az egyesült lap hatékony eszközzé a város közszellemének háborúra való előkészítésében. Ebben pedig részt vett tehetségéhez mérten, a minden téren második helyre szorult Közlöny is. SZEKSZÁRD AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN A háború éve, 1914. jó közepes termés ígéretével köszöntött a városra. A hivatalos termésbecslések kiemelték a hegyi szőlők várható jó termését.

405 A meleg nyárban az aratásra készültek a környék földművesei. A középrétegek - „...ahol a júliusi három-négyszáz koronának a kilátása megvan..." Pünkösd óta a nyaralásra.

406 Békés, meleg nyári vasárnapra ébredt a város 1914. június 28-án, a szarajevói merénylet napján is. A trónörököspár meggyilkolásának híre azonban pár óra alatt elérkezett Szekszárdra is. Délelőtt 11 órakor dördültek el a lövések, és Leopold és Bodnár lapjának, a Tolnavármegye és a Közérdeknek szerkesztőségében már délután két órakor csörgött a telefon. A lap tudósítója Budapestről diktálta be a merényletről a fővárosban elterjedt híreket. Aki a hírforrástól távolabb állt annak a belvárosi plébániatemplomra kitűzött hatalmas gyászlobogó jelezte ötóra táján , hogy a politikai tekintetben is forró légkörben valami különösen jelentős esemény történt. Fél hatkor, mint ahogy a Tolnavármegye büszkén beszámolt róla, már az utcán volt a szenzációról tudósító rendkívüli kiadás. Molnár nyomdája, dacára annak, hogy vasárnap volt, gyorsan dolgozott. A délutáni szundikálásból ébredt polgárok a kávéházakban gyűltek össze. A városi rendőrkapitány személyesen járta végig a mozit és a mulatóhelyeket, s szóban adott utasítást, a gyásznak megfelelő szilencium betartására.

408 A merénylet és a Szerbia elleni részleges mozgósítás közti közel egy hónap

409 feszültségekkel teli bizonytalanságban telt el. A háború még nem mindenki előtt tűnt eldöntött kérdésnek. A helyi lapok is megoszlottak a kilátások megítélésében. Boda Vilmos a Közlönyben először csak ellenzéki támadási lehetőséget látott a dologban. A kormánypártok engedékeny nemzetiségi politikájával hozta kapcsolatba a tragikus eseményt. Nem kímélte