Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Szekszárd az első világháború éveiben

meg kritikájával a függetlenségieket sem, akik - szerinte - a „rácoknak, oláhoknak" a koalíciós időszakban túl sok engedményt tettek. Evvel a „demoralizációhoz" járultak hozzá, ahelyett, hogy a „magyar impérium egységére fektették volna a hangsúlyt. Kritikusan kommentálta Károlyi Mihály függetlenségi párton belüli „szlavofíl" irányzatát, s ez időben az Egyesült Államokban körútja során tett engedékeny kijelentéseit - evvel egyébként egy plattformon állt a kormánylapokkal.

410 Pár nap múlva a háború kérdésében jellegzetes módon az ellenzéki Közlöny képviselte a radikálisabb álláspontot. Megtorlást sürgetett vezércikkében már július 9-én: „Itt most már béke csak akkor lesz, ha ők - u. is a szerbek - T. Z. - pusztítanak el minket, vagy mi irtjuk ki az egész fajt, mely a mai romlásunkra rendkívül nagy elhatározással tör". A megdöbbentően vérszomjas hangot nem követi a Tolnavármegye, illetve Bodnár, aki még a mozgósításkor is úgy ír, hogy „Ez a mozgósítás, ami már hadi állapot, de nem - háború. Ettől reméljük, még messze vagyunk..." Különben sem lelkesedett a néhai trónörökösért, aki - halottróljót vagy semmit - „Minden esetre értékes, talentumos férfiú volt". Beérte a szerbek megátkozásával: „Verje meg az Isten haragja a vad, vérszomjas orgyilkost, de seperje el a föld színéről az olyan nemzetet is, amely fiait tigris kölykökké, vért, életet szomjazó bestiákká neveli".

411 A bizonytalan időszakban úgy tűnik, hogy a városban még békebeli gondok okoznak nagyobb izgalmat, a tanácsülésen napirendre tűzött szabályrendelet a prostitúcióról, a bérkocsirendtartás módosítása, és a megnövekedett igények mellett elégtelen vasúti összeköttetések kérdése.

412 Parlamenti választásokra készült az ország az új választási törvény alapján, amely részlegesen titkosan folyt volna le. Aratósztrájkokról érkeztek hírek a megyéből a pálfai Apponyi birtokról, Hirsch Ignác kulcsármajori és Rosenberg Mátyás óbereki gazdaságából - ahol csendőrök tettek rendet.

413 Ebben az időszakban jelenik meg a városban a környezetvédelem új problémája, az ipari korszak egyik káros következménye, az ipari eredetű hulladék felhalmozódása a városszéleken.

414 A békét idézi még a közlemény, amely beszámol arról, hogy Haypál Benő tornatanár a szekszárdi cserkészekkel tátrai túrára indul. A „Világ-mozgóban Fedák Sári »Rablelek« c. 5 felvonásos színművét" hirdetik Thury Elemér, Rátkai Márton, Désy Alfréd, Hajnoczi Lili közreműködésével.

416 A Közlöny „Rézhálószoba, palisander ebédlő és fehér női szoba, gyerekszoba és konyha" berendezést hirdetett eladásra.

417 Kevés jól tájékozott kortársnak volt csak sejtelme arról, hogy a július 23-án a szerb kormánynak átadott ultimátum teljesíthetetlen pontjai mögött a hármasszövetség magas politikai köreinek milyen méretű döntései álltak. Elterelték a figyelmet a véderőről szóló törvények kormányokat buktató nemzeti, közjogi szempontból sérelmes pontjai az évtizedeken keresztül felépített, ugrásra kész hadigépezetről, amely a mozgósítással egyszerre mozgásba lendült. Július 26-án, vasárnap reggel dobszóra gyűltek össze Szekszárd utcáin az emberek, „...sűrű rajokban sereglettek a kiragasztott zöldes és vörös plakátokhoz annak tartalmát - s a Tolnavármegye tudósítása szerint - T. Z. - kipirult arccal siettek haza övéikhez".

418 A mozgósítást követő osztatlan lelkesedésre ebből éppúgy nem lehet következtetni, mint a pár nappal később, július 30-án, a mozgósítást követő királyi szózatot ünneplő zajos tüntetésből. A háború szele Bosznia és Hercegovina annexiója alkalmával már megcsapta az országot. Az is kitűnt akkor, hogy a balkáni háború nem kínál könnyű sétalovaglást. A tiltakozásra azonban idő sem volt. A hadigépezet órákon belül magával ragadta az országot. Július 30-áig már elmentek a városból a katonakötelesek első csoportjai. Még 27-én délután „Robogó kocsik, gyalogos emberek hosszú sora tart a vasútállomás felé..." A mozgósítási tervnek megfelelően először a 24 órán belül bevonulásra kötelezett tartalékos tisztek „különösen az intelligensebb elem."

419 Őket követték a legénységi állományúak és az altisztek, akiknek 48 órát adtak, hogy elrendezzék a maguk mögött hagyott gazdaságuk ügyeit. Nem lehet tudni, hogy kikből tevődött össze a 30-iki tüntetés közönsége. Egy biztos, hogy nem a bevonulókból és nem otthonmaradott családtagjaiból, akikre ekkor már rásza-