Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A társadalomszerkezet és társadalmi átrétegződés

idők változását szemléltetve a patinás hitelintézet gazdag polgárok sorát engedve előre 1905-re a 38-ik helyre, 1918-ban a 43-ik helyre. A takarékpénztárt még mindig azok követik, akiket Mehrverth ugyanebben az évben, 1873-ban, a legnagyobb birtokosokként - egyben tekintélyében is a legmagasabb helyen sorol fel, Augusz báró, s a Népbank után, a hatodik helyen, az első polgár, Traiber József orvosdoktor, aki a városban 129 kh ura.

233 A kiegyezést követő években mégsem ő Szekszárd leggazdagabb polgára. A lista elejére a törvénynek megfelelően, mint diplomás orvos kétszeres adóösszeggel került. Az értelmiségi középosztálynak ezt a rendi társadalom honorácior - polgári származású értelmiségi és hivatalnok - rétegéből örökölt kiváltságát leszámítva, ismerős régi nevek kerülnének a vagyoni hierarchiában elé: kisebb, 100 hold alatti birtokokkal az önkényuralom alatt felnőtt régi vállalkozók, mint Kramolin Emil (47 kh), Albanich György (40 kh), az idősebb Bien Márton (39 kh). Traiber doktor mögé kerülnének már, viszont: Stann Jakab bíró (30 kh), s egy parasztpolgár Föglein János (30 kh), aki Stann Jakabot követte 1887-ben a bírói székben. A birtokos virilisták sora evvel korántsem teljes, hiszen ők csupán azok, akik a város határában bírtak nagyobb darab földet. A gazdacímtárból tudni, hogy 100 holdon felüli birtokuk volt a környékén, pl. Öcsényben Haidekker Károly virilis ügyvédnek, s a nagybérlő Leopold testvéreknek is. Nem szerepel ezen a listán pl. Mehrverth Ignác főjegyző sem, a város egyik legtekintélyesebb szőlősgazdája, akiről Entz Ferenc 1867-es szekszárdi határjárásáról szóló jelentésében külön megjegyzi, hogy „igen értelmes borász".

234 Néhányan nem vetették fel magukat a listára - pl. Sass István és a Fischoffok hagyatékából is tudni, hogy jogosultak lettek volna a virilis posztra, s közéleti ambíciójuk hiányával sem magyarázható távolmaradásuk.

235 A jegyzékek ennek ellenére becslésünk szerint közel állnak a teljességhez. A legnagyobb adófizetők között voltak azonban olyanok is, elsősorban nagykereskedők, akik nem éltek a birtokkal, mint tőkebefektetéssel. A birtokhoz való viszony egyébként is jó mutatója a korántsem egységes kisvárosi burzsoázia mentalitásbeli különbségeinek. A Szekszárdon a korszak első felében még hangadó, régi vállalkozók és régi közéleti stílust képviselő polgárok egy része nem pusztán profitszempontok figyelembevételével kezelte birtokát. Hasonlóan egyes olyan mérvadó nemes birtokoshoz, mint Augusz Antal, mintagazdálkodást folytattak. A „Kramolin kert", a még ekkor a dombra kapaszkodó régi Újváros tövében (1897-től városi árvaház, ma iskola van a helyén) a város településének nevezetes pontja volt. Stann Jakabé, a „Stann kert" - „a Holt-Dunában epres, gyümölcsös s konyhakerttel, valamint méhessel is 36 - ugyancsak a régi polgár felvilágosodás korára viszszanyúló kertművelő hajlamára utal. Bár nincsen köztük régi szabad királyi városi polgár, a tőkés vállalkozói mentalitás náluk a rendi időszak polgári vonásaival keveredett. Hozzájuk álltak a legközelebb azok a kézművesek, akik kisvállalkozóvá küzdöttek fel magukat, a virilisták jegyzékén azonban, ha a válságokat túlélték is, egyre lejjebb csúsztak, mint Ferdinánd Antal gombkötőmester, aki a 70-es években borüzlettel ért el sikereket, és Stockinger János kéményseprő, aki iparát mindvégig fenntartotta a várossal való szerződésben, miközben banküzlettel foglalkozott. Birtokukra támaszkodva kerültek ki a filoxéravészből jelentős borkereskedő vállalkozóként az Új testvérek. Jellemző, hogy egyedül iparral ekkor, 1873-ban még nem kerülnek polgárok a gazdasági elitbe. Ujfalusy Imre nyomdász csak 1905-ben került fel a jegyzékre. Őket a mezővárosi kispolgárság felső rétegétől nem is annyira az életmód és a mentalitás, mint a vagyon választotta el. A katolikus régi vállalkozó polgárok mellett a zsidó vallású nagykereskedők adó- és regálébérlők hajdani feudális rendeken kívüli státuszok zártságát viselték, az üzleti kapcsolatoktól, művelődési intézményeiken keresztül magánéletükig. A felekezeti elkülönülés mint látni fogjuk még - nemcsak őket jellemzi, ugyanakkor a zsidó polgárság is tagolt belülről. Jól elkülöníthető a városban az az esetenként már 1848 előtt bevándorolt, és meggyökeresedett vezető csoportjuk, amelyik a város közügyeiben polgári és kulturális fejlődésében is jelentős szerepet játszott a korszakban. Ilyenek Pirnitzer József, a kereskedő, s az önkény-