Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A társadalomszerkezet és társadalmi átrétegződés

feletteseikkel - általában a hivatalnoki fizetéssel fedezhetetlen középosztályi életmód igényei motiválták. A régi városi gárda bukásainál betekintést kapunk a régi vezetési stílusba, aminek kudarca részben a kisvállalkozói üzleti gyakorlatra, részben a tudatlanságra és csupán harmadrészben a várossal szemben a kinevező szolgabíró tekintélyével lefedezett, kritikán fölül álló bírói pozícióra vezethető vissza. A könyvviteli fegyelem, úgy tűnik ismeretlen volt előttük. Az 1887 áprilisában lebukott Stann Jakab bíró, építési vállalkozó, a városi alapok könyveit otthon tartotta a sifonban, akár a sajátját, s alkalmanként vezette be a tételeket, amelyeket „zsebből" egymástól elkülönítetlenül kezelt.

226 Ez tekinthető a hagyományos eljárásnak. Ahogy Szilágyi Mihály a kereskedőkről írta: „Mindaddig, míg a kereskedő fizetőképes volt a könyvelés nem bírt különösebb jelentőséggel".

227 így kezelte a borkereskedő részvénytársaság tőkéjét az ügyvédi képesítéssel rendelkező Sánta István igazgató is, aki 1868-ban volt bíró, s 1876-ban bukott meg a részvénytársaságnál - miután azt átkormányozta osztalékfizetésre képesen az 1873as válság következményein.

228 És mivelhogy elszámolhatatlanok voltak a vállalkozói korrupciós költségek, egy Jól dolgozó" bíró sem kerülhette el a megvesztegetéssel való élést, amelynek szinte kötelező formája volt a befolyásos személyek jól tartása. Az úri pinceszerek és lakomák össze is mosták a város és a bírák magángazdaságát. A tanácsok türelme, s a lebukott pénztárosok örökösei iránti méltányosságuk is bizonyítja, hogy az elsikkasztott összegek rendeltetése közismert volt, s a bukást balesetnek tartották. A város vezetésének régi stílusát a szakszerűség és egyben a bürokratizálódás szorította háttérbe. Evvel együtt az 1871 előtti városi tekintélyek is vesztettek súlyukból. A korábban a százados testület tagjaiból kiküldött alkalmi bizottságok helyett ügyosztályok alakultak (jogi, gazdasági, egészségügyi, oktatási). Ezek már a 80-as években a rendezett tanácsú várossá alakulás célkitűzésével történtek. A városi igazgatás megdrágult, s egyben létrejött a városi tisztviselők testületének különérdekét képviselő csoportja, amely a XX. század elején már befolyással volt a tanács rendezésének kérdésére is. A város közjogi rangjának emelkedése magasabb bérek megállapítását tette lehetővé, bővíthetővé tette a városi tisztviselői apparátust és a hatáskörüket is. Igen jellemző Hirling Ádám főjegyző érvelése a rendezett tanács kérvényezése érdekében 1904 augusztusában. A rendezett tanácsú városok bekért költségvetésével szemlélteti, hogy „a személyi kiadások nagyobb költségeit bőven fedezi a városnak nyújtott anyagi előny": a kövezetvám (ugyan még alig volt a városban kövezet), a járási szolgabíróság személyi költségeihez való hozzájárulástól való megszabadulás, s a miniszterelnök állítólag megígérte, hogy a fogyasztási adókat (1904-ben 43 000 korona) a városoknak engedi át. Hamar átsiklik az önkormányzati előnyökön, s csattanóként avval érvel, hogy az állam sem telepít falura intézményeket, mert a városokat sorolja előbbre. Falura a tisztviselők sem jönnek szívesen. Szekszárdnak „mindig csak a morzsa jutott, azt is méreg drágán kellett megfizetni".

229 A belügyminiszter kedvező leirata után, októberben a tanács első dolga, hogy megállapítsa a rendezett tanácsú város tisztviselői állásait és javadalmait.

230 Az állami és magánhivatalnokok Hirling Ádám főjegyző mint városi hivatalnok aggodalma a többi hivatal sorsa miatt, nem volt teljesen önzetlen. A hivatalnokréteg sok más embernek adott kenyeret a városban, saját helyzetüket is javította azonban az, ha helyben több kereseti lehetőség nyílt - lehetőleg állami és magánhivatalnoki állásokkal, amelyek jobban fizettek, mint a város. A város hivatalhálózatának alapja az állami intézmények voltak, a megye, s a 48 után létesült központi járási főszolgabíróság. Hozzájuk kapcsolódott az uradalmi adminisztráció is, amely a pénzügyigazgatóság főhatósága alatt állt. A város hármas hatalmi függősége az uradalom visszavonulásával s a megyei önkormányzat közigazgatási reformok során való