Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A társadalomszerkezet és társadalmi átrétegződés

(másod- vagy törvénybíró), s a korszakban számában 7-ről 12-re nőtt tanácsosok vagy elöljárók - mint a községtanácsi választásokon választott apparátus. A tanács választotta meg a 70-es években a pénztárost, a főjegyzőt, a két aljegyzőt, a városi orvost, a két, majd három bábát és a rendőrbiztost, aki 1905-ben lépett elő kapitánnyá. A város tisztikarában állást létesítettek időközben a városi mérnöknek, az állatorvosnak. A tanács rendezése előtt már jóformán a városi rangnak megfelelő teljes alkalmazotti gárda együtt volt, a közgyámmal, az adószedővel és két végrehajtóval, írnokokkal, 10 majd 15 rendőrrel, kocsisokkal, altisztekkel, a szolgaszemélyzettel. Az elöljáróság és a többi alkalmazottak fizetése is tükrözi súlyuk növekedését. A községi törvény a fizetések minimális összegét szabja meg a bíró számára, az elöljárók és többiek számára, egyáltalán, hogy a közbiztonság igényli-e pl. a rendőrbiztosi állás létesítését a tanácsok döntésére volt bízva. Az 1872-es és az 1905-ös rendezett tanácsú város apparátusának fizetéseit mutatjuk be példákkal (koronára átszámolva, az inflációt a 33 év alatt 2-3%ra becsülve): A közigazgatási vagy főbíró, illetve a polgármester fizetése 1872-ben 1000 korona volt, 1905-ben 4000 korona + 600 korona lakbér és egy tisztiszolga tartása. A másodbíróé, illetve 1905-ben a jogügyi tanácsosé 600, illetve 2000 korona. A főjegyzőé ugyanannyi. Az aljegyzőé 400, illetve 1600 korona. A pénztárnoké 600, illetve 1600 korona. A rendőrkapitány lett 1905-től a város második embere 3000 korona fizetéssel + 400 korona lakbérrel. A tanács rendezésekor egy sor állást is létesítettek. Ügyészit, nyilvántartóit, stb. A két, illetve a tanácsi tisztikarral együtt három testület kulcsfigurája a bíró volt. A nagyközségi bíró járási szolgabírói függelme az 1871-es, majd 1886-os községrendezések után is megmaradt. Mégis lényegesen nagyobb súlya volt a kétségtelen antidemokratikusan felállított tekintélyes és vagyonos elit testülettel, a virilisekkel a háta mögött. A mezővárosi bírák egyéves mandátumával szemben 1871, illetve a községrendezési törvény szekszárdi végrehajtása, 1873 után a hároméves hivatali idő, a mezővárosi kispolgár és gazda számára jelentős bírói fizetés megtartása érdekeltté tette őket a város ügyeiben. Elmúlt az az idő, amikor a választott, de gyakorlatilag inkább a megye által kinevezett bíró, minél kevesebbet foglalkozott a város ügyeivel annál népszerűbb volt, s hatásköre az adók behajtásában, az újoncozás lebonyolításában, az árvaügyek intézésében merült ki.

225 Határozott érdekképviseleti szerepet kapott már a dézsmamegváltás ügyében is, s részben már evvel egy időben a közlekedési beruházások Szekszárd felé terelésének képviseletében - olykor a megyével szemben is. Vállalkozói és képviseleti szerepe is nőtt a filoxéravész válságos éveiben, ami a hagyományos bírói funkciók ellátásához képest magasabb képzettséget és nagyobb kezdeményezőkészséget is igényelt. 1871 után a bírónak mindenekelőtt a városgazdálkodásban voltak gazdasági döntési lehetőségei, ami az egyik legnagyobb vállalkozási terület volt a városban. A megnövekedett gazdasági hatalomra még olyan bírók is felkészületlenek voltak olykor, akik már vállalkozókéntjelentős üzleteket bonyolítottak le, nem is szólva az elöljáróságokban ülő kézműiparosokról és gazdákról, akiknek semmiféle könyvelési és jogi képzettsége, sem gyakorlata nem volt. Főleg ennek voltak következményei a bíróknak és pénztárosoknak a korszak elején, a 80-as években tetőző sikkasztási botrányai. A perekben végül, az anyagi felelősség mellett, a legtöbb városi tisztviselő tisztázta magát a rosszhiszeműség vádja alól. Igen jellemző, hogy egyesek még az ügyek lezárása előtt belehaltak a kisváros közvéleménye előtt való meghurcoltatásukba, mint Stann Jakab bíró és Taly Endre pénztáros. A valódi, nyereségvágyból elkövetett visszaéléseket nem ők, hanem a század végén a korrupt árvaszéki pénztárosok követték el, akik mint képzett könyvelők az árvapénztárt néha mint saját gyümölcsöztethető vagyonukat kezelték - professzionista módszerekkel, pl. uzsorakamatra adták ki. Ezeknek a tisztviselőknek a visszaéléseit - ellentétben vagyonos