Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A város belterületének terjeszkedése és átépülése. A városodás

A VAROS BELTERÜLETÉNEK TERJESZKEDÉSE ÉS ÁTÉPÜLÉSE - A VÁROSODÁS A múlt század második harmadának legjelentősebb belterületi változása az Újváros kiépülése volt. Ennek szimbolikus betetőzése az újvárosi plébániatemplom 1868-ban történt felszentelése volt. Az Újváros keletkezése a hagyományos szőlőművelés terjeszkedésének megfelelője volt a belterületen. Létrejötte nem változtatott a Szekszárd újratelepülését követően kialakult városszerkezeten. A település fő tengelye az eszék-budai országút maradt. A városnak ezt a hagyományos főtengelyét keresztezte a régi városközponttól, a Béla térről kiinduló, a vasúti indóházhoz tartó új települési tengely, amely 1883 után, a szőlővész pusztításával és a rekonstrukcióval egyidőben alakult ki, és mintegy száz évre meghatározta a városképet is és a belterület fejlődésének további irányát is. VÁLTOZÁSOK A BELTERÜLETI HATÁROKON ÉS A VÁROSRÉSZEK KIALAKULÁSA A változás leírásához érdemes visszanyúlni az újratelepülés utáni alapszerkezetet kialakult formában tükröző XVIII. századi belterületi határokhoz. Az 1784-ben készült katonai térkép miniatűr méretekben világosan tükrözi a város akkori települését. (Lásd az 1. és 2. térképet!) A régi belterület jellegzetes háromágú „fordított T betű formájú" körvonalai

138 az eszék-budai út és a Séd-patak mentén rajzolódnak ki. A várhegy környéke a háromszög középpontjában a régi térképen elmosódott, a belőle kiinduló utcák azonban vonalkákkal jelzett házakkal együtt világosan azonosíthatók. Északról kiindulva, a Budai (Rákóczi) utat a Csendes-árokig (Damjanich utca) szegélyezik házak. Ide az északi városszélen ma is álló kereszthez futott ki a Pándzsó (Kossuth Lajos) utca és a síkság felé az országúttal párhuzamosan az egész Alsóvároson végighaladó Vízi utca (a mai Alkotmány, Arany János és Beloiannisz utca vonalán). A város 1784-es belterületén még kívül, a mai Kadarka utcára fűződve (a Kadarka utcai lakótelep helyén) bejelölték a múlt században már szűknek bizonyult régi katolikus és református temetőt. Az alsóvárosi Vízi utcától keletre, a régi Vár utca (1885-től Garay tér) végén nyílt az uradalom birtokában lévő vásártér, - a gimnázium is ezen épült. AII. József kori térképen ettől a vonaltól kelet felé még egy házsor húzódott az egész Alsóváros hosszában végig, amit 1860-ban még a vásártértől délre Fazekas utcának, északra Kertész utcának hívtak (ebből az Alsóváros déli részén a Honvéd utca áll még, a Tambov és Kölcsey lakótelep helyén haladt északnak). A Fazekas utca házsora a Fazekas térre, a városszéli agyaggödrökre nézett, amit 1890ben váltott magához a város az uradalomtól. A vásártért a Bakta-tó határolta keleten. Ide a Bakta-tót megkerülve futott be a régi Őcsényi út is. A vásártértől északra a Fazekas tér folytatásaként a „Fehérfóldes gödör" feküdt, amelyben később a Sédet vezették a Sárvíz felé. A vásártérről indult korszakukban a Gemenci út, amely a legelőt alsó- és felsőrészre (Alsó- és Felsőpáskumra) osztotta. Á várhegyen 1784-ben a későbarokk időben még az apátság állt, alatta az uradalom emeletes majorsági épületeivel, amelyek még egy 1830-ban készült metszeten is jól kivehetők.

139 A Béla teret nyugaton, a későbbi városháza vonalában álló házsor választotta el a Bartina szőlőskertjeitől. A Fölsőváros a Séd két partján a Bartina utca, illetve a Mérey utca és a Magyar utca (a mai Kálvin tér) végéig, a református templomig nyúlt felfelé, nyugat felé. A két partot fönt a Bálint híd kötötte össze. A Mária, vagy Remete kápolna messze a városon kívül állt, az akkor még a Kisbödőtől induló Kálvária út végén. A térkép alapján a Remete kápolna vonalán volt körülbelül a szőlők nyugati határa, ahol az erdők és hegyi legelők kezdődtek. A kiegyezést megelőző évtizedekben a Fölsőváros már a kápolnáig felhúzódott mindkét parton, a „Remető" (Remete) utcán és Bor utcán (Bocskai utca). A régi szekszárdiak ezt,