Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A város belterületének terjeszkedése és átépülése. A városodás

a Bálint híd fölötti részt hívták Kendervárosnak. (Lásd Szilágyi Mihály részében.) Ezt az állapotot az 1860-as kateszteri térkép már minden igényt kielégítően rajzolja elénk. (Az 1860ban készült 1903-ban kiegészített kataszteri előrajzok. Tolna megyei Földhivatal.) Az Alsóváros délen ez ideig tíz-tizenkét házzal terjeszkedett lejjebb a Bátaszéki út (ma Béri Balogh Ádám utca) mentén - megközelítve a Szilfán felüli dűlőben megnyitott alsóvárosi katolikus temetőt. Ennyivel lett hosszabb a Vízi utca és a Fazekas utca is hetvenhat év elteltével. A Fazekas (Honvéd) utca keleti házsora az első legelőfelosztás, 1876 után, már korszakunkban épült ki, amint azt az 1860-as térkép 1903-as kiegészítéséből ki lehet olvasni. Az Alsóvárost kettéosztó vásártér még érintetlen a kiegyezés idején. Észak felé eső része is a Páskum felosztása után települt be, körülbelül - az akkor még névtelen - Zrínyi utca vonaláig. Ez lehetett valamikor a város széle és a legelők közti kenderföldek szélső határvonala. A vásártér északi oldalától terjeszkedett a belváros a XX. század elején az állomásig - az új sétatérrel, a múzeummal, a zsidótemplommal, és a fürdővel, valamint a Séd csatornáján túli magánházakkal és vendéglőkkel. Az első világháborúig a vasút vonalát, a Duna (ma Mátyás király) utca érte el 1906-tól, amikor a vasútállomást is kibővítették

140 ez lett a város második vasúthoz vezető útja - a Gemenci út mellett. Evvel vissza is érkeztünk az Újváros határához, ahonnan kezdve a belterület határát körüljártuk. Az Újváros 1860-ban még ritkásabban települt az északi szélein, mint az 1903-as kiigazításkor - ahogy a Rákóczi út és a Baka utca között ma is látható. A kiegyezésig már biztosan elérte a Parásztai Sédet. Itt, a Baka utca környékén keletkezett az első elkülöníthető, sűrűn lakott szegénynegyed, a „Bakaváros", illetve a „Sörkeváros". Ez a 60-70-es években kitelepült szegényparasztok egyik negyede, amelyik még magán viseli az 1876-os árvíz emlékét, ahogy a löszpartra felkapaszkodik apró házaival. A Belváros környékének szűkké vált telkeiről kirajzott gazdák az Újváros „felvégén", a templom körül telepedtek még le. Hagyatéki ügyekben még a század végén is találni kettős portákat, az egyik, az öregebb az Alsóvárosban, a másik az Újvárosban, általában a fiatalabb család kezelésében. A bortermelő városokra jellemző, hogy a terjeszkedést a „borvárosok" előzik meg. így keletkezett a Pándzsó (Kossuth Lajos) utca környéke, a XVIII. században. Korszakunkban itt vannak még a nagy pincék, pl. az Ujj testvéreké, és a Major (ma Táncsics Mihály) utcában a Borkereskedő Részvénytársaságé is.

141 Ennek délen a megfelelője a Mérey apát korabeli városszélen, a Kórházzal szemben, a volt Német (Bezerédj) utca pincesora. Pincéik után települtek egyre kijjebb a későbbi újvárosi gazdák is. A „Bor utca" mentén települt tovább a jobbparti Fölsőváros, illetve a balparton a remetei pincesoron. A körülbelül a mai Bem utcánál lefutó közön túl, az Alsóváros is pincéivel szemben települt tovább Csatár felé, a múlt században. A táguló belterületi határok tulajdonképpen három - illetve négy - települési egységet, kis túlzással, községet öleltek körül: az Alsóvárost, amelynek a Belváros volt a központja; a Fölsővárost, református temploma körül; s az Alsóváros kirajzásából létrejött Újvárost, amelynek fiókegyháza korszakunkban egyre függetlenedik az anyaegyháztól, a belvárosi plébániától - iskolával, óvodával, önálló újvárosi katolikus társaskörökkel. A feltételesen említett negyedik egység a Belváros volt, amely a régi városrészektől társadalmi összetételében és városképi megjelenésében is egyre inkább eltávolodott, a gazdák kitelepülésével, s a polgári középréteg gyarapodásával - különösen a vasút megindulása után. Meg kell jegyeznem, hogy korszakunkban a városrészek (Alsó-, Felső- és Újváros) pontos elhatárolása összeépülésük és jellegük folyamatos változása miatt nem egyszerű feladat. A hagyomány a Fölsővárost (Fölső utcát vagy Kálvinista várost) a Séd jobbpartján a Béla tértől induló Bartina utcán felfelé tartja számon; illetve a bal parton a Szent László hídtól fölfelé (A Szent László, ma Babits Mihály utcától). Ennek megfelelően a Belváros és az Újváros kialakulásáig Alsóvárosnak számít Szekszárd összes többi területe. Mivel a XVIII. század végén még a város határa a Csendes-ároknál volt (ma Damjanich utca), településtör-