Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A filoxéra megjelenése és a mezőgazdaság átalakulása
európai szőlők borának nálunk is érezhető beáramlásával. Már a 70-es években a nehéz borokat kezdik keresni a hagyományos közép-európai szőlővidékeken, azonban ezekből is csak „kóstolót" tudott adni a kereskedelem. 121 Megjegyzem, ezek országos jelenségek voltak. A szekszárdi szőlőhegy, amely Tolna megyét az ötödik legnagyobb szőlőterülettel rendelkező megyévé tette, terméseredményeivel a jó középmezőnyben volt. 122 6. tábla: A legnagyobb szőlőtermelő megyék Magyarországon, 1873-ban Megye Szőlőterület ezer (1600 Doles) holdban Egy holdra eső bortermés l.Pest 58 15,2 2. Zala 44 14,5 3. Baranya 38 12,3 4. Temes 35 8,3 5. Tolna 32 14,5 6. Somogy 29 13,2 7. Bihar 28 4,2 8. Heves 23 4,5 9. Bács 20 10,4 10. Fehér 20 11,2 A legnagyobb holdankénti átlagot termelők: 1. Mosón 3 27,3 2. Sopron 9 23,0 3. Pozsony 9 22,5 Szekszárdon a holdankénti terméseredmények magasabbak voltak, mint a megyei átlag. A felújításnál telepített szőlőfajták kiválasztása és oltásuk szemmel láthatóan a régebbi tapasztalatokra támaszkodott. Ezért nem alkalmazták tisztán a nagyobb hozamú, de európai ízlésnek nem megfelelő amerikai fajtákat. Az ellenállóbb alanyokra oltott hagyományos fajták így is lényegesen megnövelték a hozamokat; a korábbi 9-12 hektoliteres holdankénti átlag 20 hektoliterre emelkedett 1910-re, amikor a szőlők 96%-át rekonstruálták már. 124 A szőlőművesek mestersége a század végétől az oltás tudományával gyarapodott. A termelés mennyiségét növelte a fajtákon kívül maga az újfajta szőlőművelés is. Entz Ferencék a kiegyezés táján kezdetleges állapotokról számoltak be a szekszárdi szőlőhegyen. Az akkor már az országban sokhelyütt alkalmazott sortartó és karós művelésű szőlőkkel összehasonlítva a talaj- és terepadottságokat követő szőlőbokrok rendetlen benyomást kelthettek, amit erősített, hogy a ritkán megkapált szőlőt felverte nyáron a gyom. 12 A század végén viszont a rigolirozás és a kapás munka rendszeressé vált. A sortartó ültetésű táblákból kiszorult a kukorica. Korábban, mint az 1869-es évben is, a kukoricatöréssel együtt határozták meg a szüret idejét a tanácsban. Kiszorultak más vetemények is - kivéve a lakott tanyák konyhakertjeit -; a gyümölcsfák is, köztük a Mehrwerth Ignác által említett s még 1895-ben is jelentős őszibarack is, amely a 70-es években a városnak kiviteli cikke volt még 126 ; s 1911-ig kiszorultak a szüret után a szőlőben legeltetett birkák is - amelyek ugyan több kárt okozhattak a hajtásrügyek lerágásával, mint amennyit trágyájukkal használtak. A trágyázás is ebben az időben lett rendszeres - bár a szerves trágya a szekszárdi piacon jegyzett árucikk volt már korábban is, mint az a pécsi kataszteri kerület 1878. évi termény- és trágyaárakat összeíró jegyzékéből kiderül. 127 A műtrágyázás is elterjedt, ezt már a filoxéra előtt kezdték használni. 128 A kemizálással lényegesen csökkent a rovarok és gombabetegségek okozta veszteség. Mindez a termőterület növekedése mellett történt meg:
