Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A filoxéra megjelenése és a mezőgazdaság átalakulása
tsek Vince építész, Stockinger János kéményseprő, Szilvek Ferenc asztalos, Ferdinánd Antal gombkötő; sok kiskereskedő és a város hangadó nagygazdái is részt vettek az alapításában, mint Csötönyi Pál, és Takler József. 93 Neveik az 1873-as legnagyobb adófizetők listáján láthatók viszont 94 illetve a nagyközségi választott tanácsban. A nagy vagyont szerzett néhány régi polgár a Takarékpénztár választmányába bekerült. A régi nevek, mint Albanits György, Martin Ferenc, Bien Márton, Kramolin Emil, Pirnitzer József, hiányoznak a Népbankból, s az elnökségbe sem választottak arisztokratát. A Népbank 1885-ben alakult át egyletből szövetkezetté: „Szekszárdi Népbank mint Önsegélyező Szövetkezet" névvel. Ennek jelentősége több mint egy évtized múltán akkor nő meg, amikor 1898-ban az uzsora letörésére létrehozták az Országos Központi Hitelszövetkezetet. (OKH) A megnövekedett hiteligényt az évtized végén a helyi kisbank, a Népbank éppúgy nem tudta kielégíteni, mint a Takarékpénztár. Míg az Agrárjáradék Bankkal a kormány a nagybankokat serkentette a kisgazdaságok hitelellátására, az OKH-nál jegyzett egymilliós üzletrésszel, a hitelszövetkezeteket igyekezett - és sikerrel - bevonni a megnövekedett tőkeforgalomba. A szövetkezeti Népbank így ugyanúgy az állam bankjának, az Osztrák-Magyar banknak a hálózatához kapcsolódott, mint a Takarékpénztár a Kereskedelmi Bankon keresztül. A Szekszárdi Népbank és a Szekszárdi Takarékpénztár így a század utolsó éveiben közös - egy közös forrásból táplálkozó - üzleteket is lebonyolított, mindenekelőtt az agrárkölcsönök elosztását és kezelését. A jelenség a monopolkapitalizmus korszakának helyi jelentkezése, ami a századfordulón más ügyekben is feltűnik majd. A városban működött még 1885-től kezdve a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank, amely a Magyar Általános Hitelbankot képviselte, majd abba be is olvadt szervezetileg. A Hitelbank szintén foglalkozott agrárkölcsönökkel, emellett a városnak is jelentős hiteleket szerzett - többek közt a Szekszárd Szálló építésére a 100 ezer forintot. A bankok közti munkamegosztásban ez a gyáripar felé fordult már a 80-as években 95 , a megyei működésének súlypontja a városon kívül esett. Az ezredéves ünnepségek idején a bankok és pénzintézetek kamatversenye folyt már. Ebben maradt végleg alul a legmerevebb szervezetű, legrégibb intézmény, a Gyámpénztár, vagy Árvatár, amely valóban a kisemberek bankja volt. Kis összegű, rövid lejáratú kölcsönöket szinte kizárólag ő nyújtott. 1903-tól gyakorlatilag megszűnik, betéteit az állampénztár (helyben a megyei adóhivatal) vette át. A HITELVISZONYOK ÉS A PARASZTI MENTALITÁS VÁLTOZÁSA Kölcsöntőkéről volt szó, tőkés viszonyok kemény feltételei szerint, ami azonban a legjobban megszorult paraszti kisgazdaságok számára az egyetlen kiutat jelentette. Márpedig Szekszárd, belvárosának minden polgári előmenetele ellenére a bortermelő kisgazdák városa maradt. 1891-ben lakosságának mintegy 86%-a volt földműves. A városon és az uradalmon, mint birtokos jogi személyeken kívül négy 100 holdon felüli nagybirtok volt csak: a legnagyobb Szigeth Gábor ügyvédé, 366 kh. 96 A tőke a kölcsönökön keresztül idézte elő a kisgazdák életében a legnagyobb változást. A kölcsöntőke mint „adósság" a paraszti felfogásban még sokáig rosszat jelentett. Ezt tükrözik a századfordulóról származó szekszárdi végrendeletek is. A gazdák úgy tartották, hogy a kezükön lévő birtokot tehermentesen, adósság terhe nélkül kötelesek átadni örököseiknek. A végrendelkező gazda halála esetére házastársát kötelezi a birtokot terhelő hitelek kiegyenlítésére. Amikor a gazda életében osztoznak meg a gyerekekkel, előfordul, hogy az apa a kézben tartott birtokrészre íratja át az adósságot, hogy kötelezettségének eleget tegyen. Az örökösödési osztályegyességekben gyakran előfordul, hogy az örökösök birtokok eladásával - tulajdonképpen az adósságtól való félelemtől hajtva, elherdálásával - akarnak megszabadulni az örökölt hitelterhektől. 97
