Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A filoxéra megjelenése és a mezőgazdaság átalakulása

telepedéssel terjeszkedtek a Sárköz felé, hanem lakhelyüket megtartva beházasodással. A korábban Bogyiszló és Fájsz felé tájékozódó, endogámiára hajló Fölsővárosi református gazdacsaládokban is gyakran találunk őcsényi, decsi és alsónyéki asszonyokat.

89 A mezőgazdaság kiegészítő ágazataiban keresett kiutak, talán az egyetlen területet kivéve, a felosztott páskumon átmenetileg felvirágzott kertkultúrát, a század végén már ugyanolyan tőkeigényesek voltak, mint a szőlők felújítása. Szemben például a budai szőlővidékkel, itt nem kínálkozott olyan gyökeres fordulatot lehetővé tevő megélhetési forrás, amely érdemessé tette volna a tőkék más ágazatba való irányítását, a szőlők újratelepítésének feladását. A kedvező forgalmi helyzet, mint látni fogjuk, mély nyomokat hagyott a város urbanizációs arculatán - éspedig éppen ezekben a századvégi válságos években. Az urbanizáció modern iparosodás nélkül azonban nem volt olyan mértékű, hogy a borvidék társadalmát eltartsa. Gyáriparnak az agyagon kívül, ami a városnak ez idő tájt hanyatló fazekasiparát táplálta, sem nyersanyagbázisa, sem olcsó munkaerő-tartaléka nem volt helyben. Jellemző, hogy a „selyemgyár" is jelentős részben lelencházi lányokat foglalkoztatott.

90 Rajtuk, mint eltartottakon kívül, az 1900-as népszámlálás a fonó- és szövőiparban mindössze 159 kereső személyt ír össze, amibe a szekszárdi takácsok is beleszámítanak.

91 A munkaerőt is lekötötte végül a szőlőhegy. A város jellegadó gazdasági alapja a bortermelés maradt, és sorsa is ennek megújulásához kötődött. A hitelviszonyok Bármennyire elégtelennek tűnik a szőlővész pusztításának feltartóztatásában az állami intézkedések sora, az 1896 májusában kihirdetett 5. törvény fordulatot jelentett a támogatott „elsőrendű hegyvidékek" szőlőinek sorsában. A Magyar Agrár és Járadék Bank által az ország nagybankjainál elhelyezett 25 milliós hitelkeret a viszonylag előnyösen rögzített kamattal - szövetkezeteknek 4,75%, egyes birtokosoknak 5,25% - az állami tartalékalap garanciájával, a szőlőfelújítások felé terelte a mezőgazdaság más ágazatai számára bőségesen rendelkezésre álló hiteleket. (A hitelintézetek ugyanis egy bizonyos munkamegosztás szerint dolgoztak, amit egyfelől meghatározott az alapításukkor kitűzött cél, másfelől a változó területeken kialakult korábbi konjunktúrák - az agrárérdekeltségű bankok esetében a gabonakonjunktúra.) Szekszárdon a szőlővész idején három nagyobb hitelintézet működött. A helyi alapítású bankok a 90-es években már az ország, illetve a Monarchia nagybankjainak képviseletét is ellátták, s a kölcsönök nyújtásánál is támaszkodtak rájuk. Az 1846-ban Ürményi József Tolna megyei főispán által kezdeményezett, részvénytársaságként megalakult Szekszárdi Takarékpénztár, a nagybirtok hitelgondját volt hivatva enyhíteni. Ezt a profilját fejezte ki választmányának meghatározó nagybirtokos és dzsentri összetétele korszakunkban is. A megyei jelentőségre emelkedett bank szekszárdi nemesbirtokos választmányi tagjai voltak például Sass István megyei főorvos, nagybirtokos, Babits Mihály, a költő apja, majd özvegy édesanyja Kelemen Auróra. A Takarékpénztár a vasútépítés óta szoros kapcsolatban volt az Osztrák-Magyar Bankkal - 1886-tól közvetíti a megyében ügyleteit. Az 1890-es évek pénzbőségét jellemzi, hogy a Takarékpénztárnak 200 ezer forint letéti pénzkészlete volt a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbanknál, valamint a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál 1890-ben.

92 A 90-es évek elejétől a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ügyeit képviselte. A nagyobb birtokoknak a Takarékpénztár a szőlővész idejére kialakult hitelforrása volt már. 1872-ben alakult meg, a Szekszárdi Takarékpénztárhoz hasonlóan a megye területére szóló jogosítvánnyal a „kisemberek bankja", a Szekszárdi Népbank Önsegélyző Egylet. Voltaképpen a kisváros és környékén felnőtt polgárság bankja volt, nagyon vegyes választmányi összetétellel, amelyben voltak nagytőkés vállalkozó famíliáknak tagjai, mint Goldberger Mór nagybérlő, gazdag helyi iparosok és kisvállalkozók, mint Hayt Gábor órás, Kopa-