Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN - Az avarok és az avar birodalom

A férfi jobb odalán, felajzatlanul (mérhető állapotban!) egy 145 cm hosszú, keskeny csontlemezzel merevített reflexíj feküdt. Tegezében 6 db háromélű nyílcsúccsal élezett nyílveszszőt vitt magával a másvilágra. Fegyverzetét még egy rövid, egyélű vaskard és egy széles pengéjű lándzsa egészítette ki. A halott méltóságát még egy gyönyörűen megfaragott, szalagmintás csontgömb is jelezte, mely korbácsának végét díszítette. Mindezen méltóságot jelentő gazdagság, ha úgy tetszik pompa mellett, nem a hátasát vitte magával a nagy útra, hanem egy fiatal csikó bőrét - szerszám és nyereg nélkül - terítették rá koporsójára.

97 A 335. sírban eltemetett idősebb férfi tetemét is feldúlták. Nem tudjuk pontosan rangját, hiszen az öve teljesen hiányzott. Fegyverei közül is csak a sír szélén megmaradt, valószínű törött nyelű lándzsáját találtuk meg. Mégis a halott melletti padkán kiterítve egy kifejlett ló és egy egészen fiatal csikó bőre feküdt. A nyereg és a szerszámzat is teljesen megsemmisült, csupán az egyik, kerektalpú kengyel maradt meg.

98 Sorolhatnók a példákat, hiszen a temető anyagát tekintve megállapítható, a nyúzott állatokkal eltemetettek minden esetben a közösség rangosabb rétegéhez tartoztak. A temetőben fellelhető, teljes lóval eltemetett, ám azonos korú sírokban nyugvó halottaknál semmivel sem voltak kevésbé rangosak. Ebből következik, hogy nem gazdasági hátteret kell keresnünk e jelenség magyarázatához, hanem jogosan vethetjük fel annak lehetőségét: a Bogyiszlói úti avar falu lakóinak egy csoportja hitvilágában kell megtalálnunk a megoldást. A hitvilág pedig talán a legmakacsabbul őrzött „kincse" minden népnek. A halott másvilágon való megjelenése méltó kellett legyen rangjához és még inkább népéhez. Tehát, ha e csoportnak a temetkezési szokásaihoz (hitvilágához) a lóbőr sírba tétele is hozzátartozott, akkor annak gazdasági okai nem lehettek. A kelet-európai sztyeppén az etnikai kép meglehetősen tarka képet alkotott az V-VE században. Törökös népcsoportok jelenlétével számolnunk kell - itt elsősorban bolgár-török elemekről van szó - ha államalakulatról nem is beszélhetünk. Ha temetőnkben a többi lovas temetkezést is megvizsgáljuk, úgy tűnik, a nyúzottlovas temetkezések csoportjával egy időben kerültek eltemetésre. Ebből következik: mivel az anyag egyértelműen a korai avar periódusra keltezhető, ezek a csoportok egy időben, az első avar honfoglalás hullámával telepedtek itt le.

99 A temetőben megtalálható kora avar kerámia tömege, a temetkezések között fellelhető néhány germán töredéklakosra utaló síregyüttes (16. sír), mind azt sugallják, hogy az első telepesek e dunai szigeten a VI. század utolsó, vagy a VII. század első évtizedében kezdték meg itteni életüket. Ha a nyúzott állatokkal eltemetettek kilétét akarnók megtudni, arra a választ aligha tudnók jelen tudásunkkal megadni. Ám tegyünk mégis kísérletet, mely sajnos laza feltevésekre támaszkodhat csupán. - Az Altáj vidékéről menekülni kényszerült avarok (193. sír) először a közép-ázsiai pusztán letelepedett életmódot folytató, falvakban élő, fazekasságot ismerő népek közül ragadtak magukkal csoportokat. Majd a nyugati türkök elől tovább menekülve eljutottak az európai sztyeppre. Innen újabb néptöredékeket ragadhattak magukkal, akik „lovas" népek voltak, s hitvilágukban a nyúzottlovas temetkezés is szerepet kapott. A ló totem állatként a törökös népeknél ismert,

100 ám a mi esetünkben mely csoportról beszélhetnénk, sajnos pontosabbat megállapítani nem tudunk. A korai avar kaganátus központjaitól (Kunágota, Kunbábony) távol esett e szekszárdi avar falu. Az itt élők között nyilván akadt pásztor, földműves és mesterséget űző, de ezek az emberek az avar társadalom szabad „harcosai" is voltak egyben. A 670-680 közötti években - bár történeti források nem erősítik meg - lényeges változások tapasztalhatók az avar kaganátus területén. Vannak korai falvak (Dunaújváros), melyekben megszűnik az élet. A lakosok elhagyják házaikat, temetőiket felhagyják. Új régészeti anyaggal jelentkeznek újonnan induló temetők. Új fejedelmi központok alakulnak ki. „Igar, Pusztatóti (Ozora), Dunapentele" csoportként figyelt fel e jelenségre a kutatás.

101 Új fegyverként megjelennek az ívelt pengéjű szablyák, s a lószerszámok között fontos jelenség: a korábbi ívelt talpú kengyelek helyébe, egye-