Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN - Az avarok és az avar birodalom

nes talpú kengyelek kerülnek. Ám ezek az új leletek csupán kísérőjelenségek, s nem a lényeget mutatják. Kétségtelen két forrás is említ egy népmozgást a sztyeppén. A bolgár hagyomány szerint Kuvrat bolgár kán negyedik fia - Kuber - Pannoniába költözik népével.

102 E hagyományt a kijevi orosz krónika adatával is lehetne egyeztetni, miszerint ekkor vonultak el Kijev alatt a fehérugorok. Bizánci források itt bolgárokat említenek, s ezt az időt Herakleius Constantinus (642-668) uralkodásának idejére keltezik. Ezek az adatok azonban kérdőjelesek, a történelem kutatása nem fogadja el egyértelműen hitelesnek. Ennek ellenére a régészet nemcsak a hagyatékban fellelhető változásokat konstatálja, hanem a szállásterületek kiszélesítését is figyelemmel kíséri.

103 A korai avar korban megszállt területek a medence belső részét jelentették. Szlovákia területéről gyakorlatilag nem ismerünk korai lelőhelyeket. Lakatlan szinte az ország északi pereme, s Erdélyben is gyéren találunk anyagot. Tovább bonyolítja a képet, hogy a második és harmadik avar hullám népét vagy népeit csupán „anyagukban" választják ketté, de mind az eredet, mind az időrend kérdése nehezen oldható fel. Ha Dunaújváros környékét vizsgáljuk, akkor valóban szembetűnő a korai avar népesség elvándorlása, talán elűzése is szállásterületéről.

104 Ám a Szekszárd környéki temetőkben, illetve a teljes egészében feltárt Bogyiszlói úti temetőben és faluban ennek merőben ellentmondanak a tények. Kétségtelen, új nagycsaládok is letelepedtek e faluban, ám a korai lakosság leszármazottai nyugodtan élték a maguk életét. A temető egymással ellentétes oldalán, keleten az Ozora-tótipusztai körhöz kapcsolható népesség sírjai, míg a nyugati részen az öntött, griffes-indás csoport sírjaiban nyugvó halottak találhatók. A telepen sem jelentkezik a kerámiaközpont, a műhelyek termelésében különösebb változás. A korai avar periódusban kialakított kiöntőcsöves edények formája, alakja semmit sem változik, csupán anyagában találunk a II. illetve a III. avar hullámra jellemző váltást. A korai időszakra jellemző világosszürke, kréta finomságú edényeket felváltja már a, VII. század elejére egy homokkal soványított, keményebb cseréptípus, de a formák még a korábban használatban levők formái.

105 A VII. század második felére tovább fejlődik az égetési technológia. Ha megvizsgáljuk ennek a korszaknak kerámiáját, csupán annyi az eltérés, hogy az alapanyagot még soványabbra készítik el, mely egyben a kerámiák használhatóságát javítja. Az égetés tökéletesítésével már nemcsak világosszürke anyagú edények kerülnek ki a műhelyekből, hanem sötétszürke, sőt fekete edények is. Ebből a periódusból származó edények (kiöntőcsöves edények, sőt még kulacs is) sírokból és a telep töredékanyagából is igen sok ismert. A III. avar hullám edényei teljesen új formavilág megjelenését eredményezik. Mind a temetőben, mind a telepen megjelennek a sárgára égetett, egészen finoman iszapolt, egyfülű bögrék, palackok.

106 Ám az „új típusú" kiöntőcsöves edény itt nem ismert. Érdekes megjegyeznünk, hogy világossárgára égetett, korai típusú kiöntőcsöves edény töredéke is ismeretes a telepről. Nem kívánunk belebonyolódni a II. és III. avar hullám megjelenésével kapcsolatos etnikai vitákba, erre jelen tanulmány keretében nem is vállalkozhatunk. Csupán annyit jegyzünk meg, a Szekszárd környéki avar temetőtöredékek alapján meghatározható lenne, hogy melyik temető, melyik avar periódushoz köthető. Kimutatható lenne akár az is, hogy a korai, Bercsényi u-i avar temetőben nyugvó népesség korábban elvonult, mintsem találkozhatott volna a III. periódusban beköltöző újabb avar hullám népével. Ám ezeket a megállapításokat a legtöbb esetben töredéktemetők anyagából vonjuk le. A Bogyiszlói úti falu anyaga és a hozzátartozó temető tanúságtétele óvatosságra intenek. A fejedelmi szállásterületektől távolabb eső falvak, települések lakossága kevéssé érezte meg az avar birodalmon belül lejátszódott a népi átrendeződéseket. A „nagy történelem" a „kis emberek" feje felett zajlott le. A tarka etnikai képet mutató avar kaganátus belső és