Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A filoxéra megjelenése és a mezőgazdaság átalakulása

lyamok végzett „megyei ösztöndíjasainak" többsége sem tért vissza községébe, hanem az úri szőlőbirtokokon helyezkedett el.

67 A mélypont és a városgazdálkodási ellenintézkedések A filoxérafertőzés mégis csak a 90-es évek elején harapózik el igazán. Arra nézve, hogy milyen mértékben terjedt, csupán a szekszárdi földmérési igazgatóság szórványos adataira és az 1895. évi mezőgazdasági összeírásra lehet támaszkodni. Ezek is csak becsléseket tesznek lehetővé. A földmérési igazgatóságon 1883-ban, decemberig 201 szekszárdi birtokos jelentett be művelésiág-változást 198 kat. h. 296 • ölön; 1895-ben 67 birtokos 73 kat. h. 516 • öl területen. Ugyanitt egy adat állítható a pusztulással szembe, az 1891/1. törvény szerint 10 éves adómentességet élvező új telepítések 1896. évi mennyisége: 16 gazda 10 kat. h. és 932 • ölön

68 A szőlővész időszakának mélypontján, 1895-ben készült országos mezőgazdasági összeírás adatai a szőlőterületekre nézve több szempontból is kérdésesek. Egyrészt az adókataszteri minősítésre támaszkodtak a művelési ágak kimutatásánál, ahol a városnak sikerült kivédenie, hogy új telepítésű szőleit átminősítsék. Az adóalap kiigazítására egy keménykezű pótbiztos vállalkozott 1877-ben, aki rögtön kivetett 15 ezer forint többletadót az új szőlők után. Két évvel később azonban egy másik pótbiztossal sikerült a régi állapot" - tehát a Mehrverth idejében, 1872 körül érvényes állapot - visszaállítása. A szőlőtelepítési láz elsősorban a legelők és az erdő rovására változtatta meg a város határának művelési szerkezetét, és a szántók arányának növekedésében csapódik le 1895-re. (Lásd a 4. táblát.) A szántók jelentős része is szőlő volt, amit az 1877-ben kivetett 15 ezer forintos többletadó is jelez akkor, amikor a telepítések még javában folytak. A valamelyest csökkent, régi állapot szerinti szőlőterület (2640 kat. h-ról 2533 kat. h-ra, melynek 46%-a volt parlag). Ez a kisebb terület nem tartalmazta az átminősítetlen szőlőket, amelyek szintén pusztultak. Az 1895-ös beültetett szőlőterület viszont már az újratelepített parcellákat is magában foglalta. 4. tábla. Szekszárd határának művelési ágak szerinti megoszlása Mehrverth Ignác adatai (1872) és az 1895-ös mezőgazdasági összeírás szerint szántó kert rét szőlő beül- parlatetve gon legelő erdő nádas hasznavehetetlen, illetve nem termő összesen (1872) kat. h. 2 538,5 % 27,3 1200 9,3 2 640,5 20,4 1616,7 12,4 2 872,7 22,1 1100,9 8,5 12 969,5 100% (1895) kat. h. 6 274 % 49,5 62 0,5 993 7,8 1 366 1 167 10,7 9,2 19,9 1 295 10,3 1375 10,8 92 0,9 41 0,4 12665 100% Tolna megye 1895 kat. h. 379013 % 62,0 5132 0,8 44628 70,3 16 732 12 142 2,7 4,7 2,0 69 832 11,4 51791 8,5 2 934 0,5 28 800 4,7 611004 100 Mindezt egybevetve, a katasztrofális pusztulásnak 1891-92-ben kellett bekövetkeznie. A veszteséget ezekben az években Töttős Gábor 22%-ra tartja. 1891-92-ben jégverés és felhőszakadás is sújtott. A még termő és az újratelepítésű szőlőkben a peronoszpóra gombabetegség kezdett ijesztő mértékben terjedni. A filoxéra esetében nyújtott kedvezményeket 1891-ben erre is kiterjesztik.

71 Wekerle Sándor pénzügyminiszter államháztartást konszolidáló gazdaságpolitikai intézkedéseinek egyike volt a fogyasztási adók emelése, amely éppen a kritikus helyzetben hárított többletterheket a borvidékre. Boda Vilmos - aki ekkor éppen alpolgármestere és