Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A filoxéra megjelenése és a mezőgazdaság átalakulása

parlamenti képviselője is volt a városnak, lapjában 1893-ban az újévi beköszöntőben úgy fogalmaz, hogy „Az állam is hadat látszik üzenni az amúgy is eléggé szorongatott gazdaközösségnek."

72 Az adóemelést súlyosbította az adószedés szokásos mechanizmusa, amely adóbérlőkön, sőt azontúl az adóbérlő pribékein keresztül történt. Az adóbérlő alkalmazottai önkényes nyomozásokat és lefoglalásokat hajtottak végre, ami az önkényuralom idejének hangulatát idézte. Túlkapásaikat a romló helyzet mellett beszedhetetlen adó mozgatta. Az év áprilisában Boda a parlamentben össze is szólalkozott az ügyben a pénzügyminiszterrel. Akár korábban a molnárok esetében, a szőlőhegyen is felüti fejét a csapásokat súlyosbító morális válság. A hetvenes években kemény kézzel letört betyárvilág óta elszoktak az emberek a pincetörésektől, rablásoktól. A termelésből kiszorult szegényparasztság, a szurdokokba húzódott kenyértelen szőlőmunkások gyűlölettel nézték az új telepítéseket. Veszszőlopások történtek, mint 1893 májusában Hirling Ádám főjegyző baktai szőlejében.

74 Á csapások következtében az éhezéstől legyengült földművesek közt megnőtt a betegek száma. Feltűnően sok öngyilkosságról tudósítanak a lapok. A mélypont 1891-92-ben a város népmozgalmi, születési és halálozási adataiban is nyomot hagyott. Több mint száz emberrel több halt meg Szekszárdon ebben a két szomorú évben, mint korábbi évek átlaga, s közel ennyivel kevesebb gyermek született. (Lásd az 5. táblázatot.) 5. tábla. A születések és halálozások száma Szekszárdon 1883 és 1900 között Év 1883 1X84 1885 1886 1887 1888 1889 1890 1891 1892 1893 1894 1895 18% 1X97 1898 1899 Halálozások rom. kat. 324 278 289 356 373 412 352 341 471 474 355 339 351 437 442 416 372 ref. 68 61 60 67 84 86 74 72 86 101 68 81 73 Születések róm. kat. ref. 350 70 395 73 409 72 446 84 433 80 475 75 470 95 435 69 338 70 419 91 400 67 392 63 443 46 452 399 421 443 _7S Különösen nyomasztó hatása volt az 1893-as évben, a tél végén a gyerekek közt kitört diftériajárványnak.

76 Ezek a viszonyok hozták létre az év januárjában a két jótékonysági intézményt, a népkonyhát, amely a Bezerédj utcában januártól áprilisig 6700 adag eledelt osztott ki „valláskülönbség nélkül" - szervezője ugyanis a római katolikus vezetésű szekszárdi nőegylet volt, Simonsits Béláné, az alispán felesége vezetésével. A másik, ugyancsak katolikus akciót ugyanő a katolikus óvoda keretében szervezte, ahol 339 gyermekből 230-at ingyen neveltek - s ebédeltettek mindenekelőtt.

77 Ebben az évben, 1893-ban került a „báró Augusz Árvaház" alapítványi tőkéje, 80 ezer forint, az árvapénztárba - az árvaházat csak 1899-ben építik fel a Kramolin kertben. (A 80 ezer forint Augusz Imrének, Augusz Antal 1886-ban elhunyt fiának végrendeleti adománya volt egy szekszárdi árvaház létesítésére.) A szegénymenhely ügye évek óta húzódik. 1891ben adta el a város az államnak a felsőpaskumon düledező pásztorházat, szegényház céljára.

78 A XX. század elején több menhelyet is fenntartottak a városban. Az 1893-as év elejéig már a város egész kistermelői közösségét elérte a szőlővész hatása. Az iparosok között a mezőgazdaságban érdekeltek kényszerültek leghamarabb térdre, mindenekelőtt a korábban virágzó szekszárdi pintérek.

79 Az ipartestületi tagok száma is megfogyatkozott az elmúlt két évben; 1891 és 1893 között 350-ről 338-ra. A 338 tag közül is csak 200 volt képes megfizetni a 4 forint évi tagsági díjat.

80 Ekkor alapítják meg az iparosok a „Szekszárdi kerületi betegsegélyző pénztárt", - a főszolgabíró patronátusa alatt. A szőlők jövedelmétől elesett, s az aranykoronára áttérő államháztartás „bérstoppjától" szenvedő szekszárdi kishivatalnokság is kísérletet tesz középosztályi igényeinek olcsóbbítására, a drága úri kaszinó (a Köregylet) helyett pénztárcájához mért „Tisztviselői kaszinó" alapítására.

81