Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - SZEKSZÁRD A DUALIZMUS KORÁBAN (1867-1918)

A pásztorválasztás Végül az évet régi szokás szerint a tisztújítással fejezték be. Megválasztották a 12 új százados képviselőt, s a bírót, de talán ennél is nagyobb figyelem kísérte a pásztorok választását és felesketését az 1840:9. törvény paragrafusainak megfelelően. Nem kis dologról volt itt szó! A pénztelen világban jelentős fizetések találtak gazdára - egy mezei csősz az évre 100 forint fizetést kapott. A gazdák nyugalma sokban múlott a pásztorok személyén, s legfőképp, a városi politika olyan eleme volt ez, ami mindenkit közvetlen érintett és mindenki értette a jelentőségét. Ebben az évben még 24 szőlőhegyi járásba választottak hegypásztort (vagy másként hegymestert), 9 csőszt választottak, 2 kanászt (a Templom utcait és a Bartina utcait), 2 csikóst, s a város három ridegfalkájához 1 kisgulyást (az üszők mellé), 1 borjúcsordást, 1 ökörcsordást, valamint a tehenek mellé két csordást. * * * A város századosi gyűlésének témái is mutatják, hogy a rendi társadalomból örökölt megoldatlan kérdésekkel párhuzamosan kellett választ találni az ipari forradalom által felvetett kérdésekre, s ezt természetes állapotnak kell tekintenünk. Az átalakulás az élet különböző területein nem egy időben zajlik le, hanem a korszakon belül egymást követően, fordulóponthoz köthető időszakokra összpontosult. Megközelítően évtizedenként más és más problémák kerültek előtérbe, ami a korszak időbeli tagolására és a történeti tematika összehangolására önként kínálta fel a megoldást. A köztörténeti fordulók és intézménytörténeti események evvel a tagolással nem mindig esnek egybe. I. Az első nagyobb periódus az önkényuralommal mosódik össze. Ez a korai polgári átalakulás intézményesülési és berendezkedési időszaka 1883-ig, a városban a vasút megindulásáig és a szőlővész megjelenéséig. A változások a határra összpontosultak. Befejeződött az ármentesítés és a vízjárta síksági területek lecsapolása. A 70-es évek közepén lezárul a szőlődézsma-megváltási per az uradalommal. Ez nagy lendületet ad a hagyományos szőlőművelés terjeszkedésének, ami filoxéravészig eléri kritikus ökológiai határait. II. A második a termelési és társadalomszerkezeti korszerűsítés válságos korszaka 1883 és 1905-06 között. A város újratelepülése óta a legnagyobb termelési válsága, a filoxéra, a dualizmus korának leghosszabb konjunkturális időszakával esett egybe, ami a megújulás számára kedvező gazdasági környezetet teremtett az 1890-es években. A változások három területre, egyszersmind három időszakra összpontosultak: - Az első terület a korszerű szőlőművelés kialakulása, amely két szakaszban valósult meg: a hagyományos szőlőkultúra filoxéra által felgyorsított pusztulásának szakaszában (1883-1896), és a rekonstrukció szakaszában (1896-1906). A rekonstrukcióhoz szorosan kapcsolódik egyfelől a gazdasági konjunktúrát közvetítő helyi hitelintézetek sorsa, másfelől a hiteleket a gazdaságba beépítő kistermelők társadalmi rétegződése és gazdasági mentalitásának kérdése. - A másik terület a belterület jellegének változása és urbanizációja, az 1890-es évek nagy építkezései. - A harmadik periódus kezdete körülbelül egybeesik a város tanácsának rendezésével 1905-tel, s a világháborúig tartott. Látszólag eseménytelen időszak, amikor már beértek az előző évtizedek társadalmi átrétegződésének következményei. A valódi urbanizáció és az életmódok mélyebb és tömeges átalakulása zajlik le, a termőre fordult szőlők gazdasági alapján, elsősorban volt mezővárosi kistermelő rétegeknél, a parasztságnál és a város kispolgárságánál.