Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - SZEKSZÁRD A DUALIZMUS KORÁBAN (1867-1918)

A város viszonyait nagyvonalúan áttekintő egyéniség, az uradalom után a város legnagyobb földbirtokosa, széles látókörű, művelt arisztokrata, Liszt Ferenc közeli barátja. Felszólalása egy olyan időszak végén hangzott el, amikor a hozzá hasonló egyéneknek a polgári időszak kiforratlan helyi politikájára még nagy befolyásuk volt. Szekszárd mezőváros 1873-as nagyközséggé alakulása után ellentétbe került a várossal, visszavonult, 1878-ban meg is halt. így sem a vasutat, sem a gimnáziumot nem érhette meg. Megérte viszont az első védtöltést, amely 1871-ben készült el. A felekezeti iskolák Június és július hónap folyamán a századosi gyűlés tehetetlensége mögött álló megosztottság a községi elemi iskolákról szóló 1868:38. törvény végrehajtása kapcsán kerül felszínre. A gyűlésnek szavazással kellett döntenie arról, hogy a város iskoláit községivé nyilvánítják-e vagy meghagyják az eddigi egyházi kezelésben. Június 26-án először a felekezeti iskolák fenntartása mellett szavaztak. Még ugyanezen a gyűlésen felolvasta Schéner Ferenc III. osztályú római katolikus tanító a nyilvános községi iskola felállítására mozgósító írását. Valószínűleg nem csak ennek hatására július 18-án újból szavaznak a kérdésben, s - egy ellenszavazattal - ellenkező eredményre, a községivé nyilvánításra jutottak. Az átalakítást azonban el is halasztják pénz hiányában. Az ellenszavazatot Bocsor Antal prépost, római katolikus plébános adta le saját, a városban nagy tekintélyt élvező tanítójának javaslata ellen. Mint majd kiderül, e mögött a bizonytalanság mögött is ott áll a katolikus alapítványi uradalom. A vasút még egyszer Az iskolaüggyel párhuzamosan még két elvetélt vasútépítési verzió is tárgyalásra került ezekben a hónapokban. A tehetetlen országgyűlési képviselő helyett a város maga keresi a vasúthoz jutás lehetőségeit. Ezer forintot meg is szavaznak a Bátaszékhez csatlakozó vonal felmérési munkáihoz. Vele egy időben Kramolin Emil vállalkozó, a város mozgékony patrióta polgára engedélyt szerez a kereskedelmi minisztériumtól a Székesfehérvár-Mohács között tervezett vonalhoz való csatlakozásra. Az év második felére már „kisebb", kommunális döntések jutottak: \ A szüret és a kukoricatörés idejének meghatározása Az 1869-es év, a dualizmus korának első válságos éve volt. A következő 1873-as nagy válság évével szemben, amely jó termést hozott, ez a szőlőkben is ínséges idő volt. Az aszály miatt előre kellett hozni a kukoricatörés és a szüret idejét már szeptemberre. A vágóhíd Novemberben új vágóhíd építéséről határoznak, mert az uradalom által eladott vágóhidat új tulajdonosa leromboltatta, pedig „a marhák vágása a városban megengedhető nem volna", - a vágóhíd, a „Jajdombon", mégis csak 1882-ben épült meg. Az uradalomnak itt is megszűnik egy haszonnal, de egyben felelősséggel viselt kommunális funkciója. A város malma A szárazság miatt állni kényszerült a városi malom is. Bérlője kérvényezi a bérlet összege negyedének elengedését. „Az ősszel még behozza" - felelik neki novemberben. Decemberben a malom leégett. A malom újjáépítésére és a védtöltési munkákra 20 ezer forint kölcsönt voltak kénytelenek fölvenni jelzálogba, a város 200 holdas ingóságára.

6