Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - SZEKSZÁRD A DUALIZMUS KORÁBAN (1867-1918)

A kiegyezés fogadtatása A dualizmus kora két jó szőlőtermő esztendővel köszöntött Szekszárdra. Jó év volt az 1867-es is, az 1868-as pedig évtizedekig emlékezetes maradt. Hozzá viszonyították a változóan szerencsés évek termésének mennyiségét és minőségét. Az alkotmány helyreállítása után újra hivatalba lépett a mezőváros századosi testülete - „másként a népképviseleti tanácskozmányi gyűlés". A12 tagú tanács élén egyelőre, tizenharmadikként Fray Vencel állt, a provizórium idején kinevezett polgármester, mint a mezőváros bírája. Az újraválasztott városvezetés csak 1868-ban váltotta fel őket. Az írott forrásokból csupán következtetni lehet rá, hogy a város népe miként fogadta az 1867-es országos horderejű politikai döntést, a kiegyezést. A forradalom élénken élt az emlékezetben is, és nemcsak az emlékezetben, hiszen az alig húsz esztendő előtti nagy események szereplői még tevékeny résztvevői voltak a mindennapi életnek. Az országos mozgalomhoz csatlakozva Szekszárdon is összeírták már 1867-ben a 48-as honvédeket. A honvédek névsora

2

, a szabadságharc harctereit megjárt szekszárdiak hozzávetőleges számát ismerve, korántsem teljes. Az sem tekinthető meglepőnek, hogy azok tartották fontosnak leigazoltatni magukat, akiknek a családnevével a későbbiekben is gyakran találkozunk a közéletben. A „48" a város minden társadalmi rétege számára az erőszakkal meghiúsított remények szimbóluma volt, még azok számára is azzá lett, akik a „rebellióval" szemben fenntartással viseltettek annak idején. A gazdák az 1848-ban már eltörölt szőlődézsma függőben maradását sínylették az önkényuralom gazdasági tekintetben amúgy is bizonytalan éveiben. Az iparos és kereskedőréteg élvezte ugyan a megnőtt iparszabadságot, előmenetelét fékezte azonban a birodalomnak ebben a felében teremtett mesterséges pénzhiány. Mindenki szenvedett a hatóságok erőszakosságaitól, a beszállásolt megszálló katonaság arroganciájától, a rossz közbiztonságtól. Az értelmiség és a hivatalnokság több állást és nagyobb hatalmat remélt a függetlenségtől. Kossuth Lajos állásfoglalása a kiegyezés ellen több-kevesebb késéssel a megyei politikai értesülések csatornáin és a sajtón keresztül tudomására juthatott itteni híveinek is. A város polgárságának többsége az ország magyarlakta vidékeihez hasonlóan az Ausztriától való függetlenség híve volt, s az egész korszakon keresztül függetlenségi képviselőt küldött a parlamentbe. Az 1868-ban újraválasztott városi tanácsban is végleg helyet cseréltek a megye által jelölt lojális tisztviselők a közismerten függetlenségi érzelműekkel, köztük, mint Mehrwerth Ignác főjegyző, a szabadságharc résztvevőivel. A függetlenségi gondolat elterjedésének mélységére a közéletben ritkán megnyilatkozó földművesek körében szórványos jelenségek utalnak, mint a hagyatéki leltárakban feljegyzett Kossuth-képek, nemzeti lobogók, kokárdák, Kossuth-bankók. A fényképeken még a 20. század elején is feltűnik az önkényuralom idején betiltott Kossuth-szakáll. Kis Mór kalaposmester 1878-ban újsághirdetésben kínálja a Kossuth-kalapot.

3 A korszakos politikai fordulat érthető módon nem keltett lelkesedést. A passzív ellenállás passzív csüggedtséggé alakult. A legális politikai ellenzékbe szorult város közélete pangott. Hiába történt meg a tisztújítás, a századosi gyűléseket általános érdektelenség kísérte. A százados képviselők száma állandóan nőtt, 1869 decemberében már Jóval fölül haladta" a százat, mégis 29 választott képviselővel ki kellett bővíteni, mert a legérdekesebb „tanácskozmányokra" sem jelenik meg a testület szavazóképességét biztosító egynegyede.

4 A közöny érthető, hiszen a liberális időszak beköszöntésével a városban 1873-ban végrehajtott közigazgatási reformig a mezőváros szűkebb határán belül, rutinszerű gazdasági döntéseken kívül alig volt hatásköre a „népképviseleti tanácsmányi gyűlésnek". Jogkörét a rendi időszakból örökölte a megyétől való szoros függőségi helyzettel együtt.