Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

Nagy szigorral és következetességgel végezték az egészségügyi hatóságok a kötelező himlőoltást. A beoltandó gyermekek nevét az anyakönyvekből írták ki, hogy senki se maradjon ki.

421 Szekszárdon a védőanyag fenntartása miatt egész évben, minden vasárnap du. 2 órakor volt oltás. Számos faluval ellentétben a szülők gyermekeiket készségesen vitték oltatni.

422 Az orvosok számának növekedése, a kórház, a börtön, a vármegyei személyzet, a helyi és vidékről bejáró lakosság gyógyszerforgalma az 1860-as évekre egy második gyógyszertár megnyitását tette szükségessé. Rudy János gyógyszerész, aki röviddel azelőtt vásárolta meg a „Fekete sas" gyógyszertárat, tiltakozott létesítése ellen, de a városi tanács a forgalom növekedésére és a konkurencia szükségességére hivatkozva pártfogolta az ügyet.

423 A helytartótanács 1863. decemberben adta meg az engedélyt Brassai Mihálynak az új gyógyszertár megnyitására.

424 A város közegészségügyi-köztisztasági létesítményeit a gőzfürdő zárja.

425 KULTURÁLIS ÉLET, MŰVELŐDÉS Egyletek, kulturális élet A nemesség, hivatalnokok, honoráciorok, jómódú polgárok jelenléte a városban már a reformkorban életre keltette a társadalmi-kulturális élet városokra jellemző formáit. Kialakulásuk nemcsak a mezőváros fejlődéséből táplálkozó igényeknek, hanem a reformkor sokszor gazdasági, kulturális mezben jelentkező politikai törekvéseinek köszönhető. így alakult meg az 1840-es években két kaszinó, a nemzeti és a polgári Szekszárdon.

426

1849-ben a kaszinót betiltották, de tagjai Albanich György házában gyakran összejöttek. 1858-ban a rendszer „fellazulásának" időszakában tarthatta meg első közgyűlését az évtizedben. A kaszinó ekkor Kopeczky Antal házában működött. 1861-ben az első kiegyezési kísérlet idején átmenetileg javult a helyzet. A kaszinó patronálásával több társadalmi-kulturális egyesület kezdte meg működését, mint pl. a dalárda és a nőegylet.

427 Megalakulásuk, majd betiltásuk jelzi az egyes egyletek rendeltetésétől független politikai jellegét. Életre keltésük mind a reformkorban, mind 1861-ben hazafias tettnek minősült. A szekszárdi Gazdasszony Egylet az országos egylet felhívására alakult meg 18 alapító és 48 rendes taggal. Célul tűzte ki a selyemtenyésztés fejlesztését, a segélyezést. 1864-ben az egylet válságba került, sokan kiléptek. 1867-ben alakult újjá Szekszárd - Tolna megyei Nőegylet néven. A válságot az egylet nemesi vagy polgári jellege körüli vita okozta. Az erőviszonyoknak megfelelően a nemesi irányzat kerekedett felül, s ez kifejezésre jutott az új elnök, br. Rudnyánszky Ivánné szül. Dőry Anna személyében is. Az alulmaradt irányzat „polgári" néven alapított új nőegyletét.

428 A szekszárdi dalárdát is a hazafias felbuzdulás hozta létre 1861-ben. Vezetője Halász József főszolgabíró volt. Tagjai között értelmiségieket, hivatalnokokat találunk. Működése rövid ideig tartott, a provizórium alatt feloszlatták, 1872-ben alakult újjá.

429 A város tulajdonképpeni kulturális élete szegényes volt. 1850-ben német színház szerepelt Szekszárdon.

430 Bár a városban egy ideig két nyomda is működött, sajtótermék sem a városban, sem a megyében nem jelent meg. Nem volt önálló könyvkereskedés sem a megyében. Néhány könyvkötő, Szekszárdon Gyüszü István foglalkozott könyvek árusításával is. Kínálatuk tankönyvekből, imakönyvekből, kalendáriumokból állt.

432 Koharics Lajos szekszárdi kereskedő 1858-ban kérvényezte, hogy engedélyezzék számára egy kölcsönkönyvtár létesítését. Az alapot 1500-1600 kötetes könyvtára jelentette. A főbíró véleménye szerint a nagyszámú honorácior, nemes jelenléte indokolttá tenné a vállalkozás engedélyezését. Az ügy sokáig húzódott, kimenetelét nem ismerjük.

433 Liszt Ferenc 1846-1870 között három ízben is járt ugyan Szekszárdon, ez azonban nem annyira a városnak, mint inkább vendéglátójának, Augusz Antalnak szólt.

434 A város és környéke zenei életét inkább Banyák Ignác cigányzenekara határozta meg.

435