Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

meth József a céh mestere a szekszárdi takarékpénztár hivatalszolgájaként kereste kenyerét, a céh többi tagja is inkább csak télen dolgozott szakmájában, nyáron kaszálni, kapálni jártak. A meglepő az, hogy a soproni kerületi biztos is helybenhagyta Angyal főszolgabíró eljárását, jóllehet az ellentmondott az akkor már megjelent iparszabályoknak.

347 Ugyanez az önvédelmi reflex érvényesült akkor is, amikor Simon Gábor szekszárdi borbélysegéd a meglevő kettő mellett egy harmadik üzletet kívánt nyitni. A mesterek érvelése szerint az ügyfelek alacsony száma miatt két üzlet is elegendő. A politikai hatóságok - a konkurencia növelése céljából - támogatták Simon kérelmét.

348 A szűk piacot nemcsak a kontárokkal, hanem más települések konkurens céheivel szemben is igyekeztek megvédeni. A tolnai fazekasok 1866-ban panaszt emeltek a szekszárdiak ellen, akik átjártak a hetivásárokra eladni, és ezzel megfosztották őket kenyérkeresetüktől. A járási főszolgabíró - ismét csak szabálytalanul, az 1859-es iparrendtartás ellenében - megtiltotta a szekszárdi fazekasoknak, hogy átjárjanak a tolnai hetipiacra, csupán az országos vásárok alkalmával engedte meg nekik az árusítást.

349 A jelekből ítélve a provizórium időszakának közigazgatási hatóságai az iparszabadság kérdésében is konzervatívabbak voltak a neoabszolutizmusnál. Az anyagi nehézségek a céhen belül is ellentéteket szültek. Aligha véletlen, hogy a legsúlyosabb viszály a másik válság sújtotta céhben, a csizmadiáknál tört ki. A kölcsönös vádaskodásokkal, kizárásokkal tarkított nézeteltérések a céh vezetése ill. az általa szokásjogon szedett különféle taxák körül forogtak. A szolgabírói hivatal igyekezett meggátolni a törvénytelen pénzkicsikarásokat, amelyekkel az újonnan jelentkezők belépését igyekeztek megnehezíteni.

350 A céhek helyzetének a segédek és inasok száma fontos mutatója. Míg a takács céhben 6 mesterre, a csizmadia céhben 5 mesterre jut 1 segéd vagy inas, addig a fejlődőben levő szakmák közül egy kőműves illetve ácsmesterre 4 segéd vagy inas jutott. Ez a tény a céhes iparosok között kialakult jelentős vagyoni különbségekre is utal. Míg pl. a szabók hivatalszolgaként, napszámosként keresték kenyerüket, az ács- és kőművesmesterek vállalkozássá fejlesztették tevékenységüket. A leggazdagabbak vagyona vetekedett a város kereskedelmi - vállalkozói elitjével, tevékenységük is egyre inkább hasonult hozzájuk. A céhes ipar egyes ágainak rohamos tönkremenése, egyes iparosok vállalkozóvá emelkedése még a céhek feloszlatása előtt válságba sodorta a céhszervezetet Szekszárdon. Ez a fejlemény lényegében összhangban volt a mezővárosi fejlődés általános menetével.

352 A dunántúli városfejlődésnek Szekszárd abba a típusába sorolható, amelynek alapjául a bortermelés és a borkereskedelem szolgált.

353 A gabonatermelés konjunktúráját sem termelési, sem forgalmi adottságai miatt nem tudta kihasználni. A közös vámterület, a közlekedés, a hitelélet fejlődése nyitottabbá tette ugyan a város gazdaságát, de ennek hatása kétirányú volt. Erősödött az agrárszektor (szőlőtermelés), de megtorpant a kézműipar fejlődése, elsorvadt a két reformkori manufaktúra. Bár több szerző szerint a városfejlődés döntő tényezője még a XIX. sz. második felében is a mezőgazdasági árutermelés és áruforgalom,

35 ennek realizálása kedvező közlekedési adottságokat feltételezett. A város lakosságának számán mérhetően, alapvetően a mezőgazdaságnak köszönhetően jelentősen fejlődött - két évtized alatt 9000-ről 11000-re nőtt a lélekszám 355 de jövője döntően azon múlott, sikerül-e javítani a közlekedési viszonyokat. Közlekedés A folyó szabályozása révén távol került a város a Dunától,

356 ezen a gemenci országút építése sem tudott érdemben változtatni.

357 Bár több fontos út érintette a várost - a Buda-eszéki állami út, a Szekszárd-siófoki, Szekszárd-pécsi 358 a tengelyen történő szállítás a vízi ill. vasúti fuvarozással szemben nem volt versenyképes. Megoldást csak a vasút hozhatott volna, az pedig még hosszú ideig nem jutott el Szekszárdra.